LifePress Életmód magazin
Többnyire 1-es típusú cukorbetegség esetén alkalmaznak inzulinkezelést, de van néhány olyan eset is, amikor a 2-es típusú cukorbetegség esetén is szükség van külső inzulin bevitelre.
A szájon át bevitt inzulin, már a tápcsatornában lebomlana, ezért más módszer kell ahhoz, hogy a szervezetbe juttassuk az inzulint. A legelterjedtebb módszer mostanáig, amely a legjobbnak és legegyszerűbbnek is bizonyult, a fecskendővel a bőr alá beinjekciózott inzulinadagolás volt. Ezt sokan problémásnak érezték, mivel vannak, akik irtóznak attól, hogy saját magukat meg kell szúrniuk, továbbá bizonyos feltételek kellettek a szúráshoz, és az adagolás pontossága is hagyott kívánnivalót maga után. Az előzőek miatt folyamatosan kutatják a jobb és használhatóbb megoldásokat a szakemberek. Léteznek már ismertebbek és kevésbé ismertek az új megoldások közül, most ezeket vesszük sorba.
Inzulinpumpa
Az inzulinpumpa egy régebb óta használt módszer a tűszúrás kiváltására, többnyire a fiatal 1-es típusú cukorbetegek esetében. Sajnos a magas ára gátolja az elterjedésüket. Az inzulinpumpa működési elve, hogy folyamatosan tudja az inzulint, a szervezetbe juttatni a megfelelő mennyiségben, egy kanülőn át, amit hasonlóan lehet elképzelni, mint egy bekötött infúziót. A rendszeres tűszúrást itt kiváltja egy pár naponta cserélendő kanül. Előnye a folyamatos és megfelelő adagú inzulinadagolásban van, valamint mobiltelefon méretével nem foglal nagy helyet.
Az inzulint egy patronban van, amelyből egy cső vezet a kanülbe. A kanül a bőr alá van bevezetve a hasi részen. Az inzulint a szerkezet folyamatosan tudja adagolni, amikor szükség van rá. Programozható a szerkezet, így előre meghatározhatjuk, hogy milyen időközönként és mekkora adag inzulint juttasson a szervezetbe, a szükségleteknek megfelelően. A szerkezet sokat tud segíteni, például azoknak az embereknek, akiknek az este beadott inzulin nem fedezné a reggelig tartó időszak inzulin szükségletét.
Az inzulinpumpa elég jól programozható, ezért könnyen beállítható, ha több vagy kevesebb inzulinra van szükség, például testmozgás, betegség, vagy bizonyos ételek miatt. Ehhez természetesen szükség van arra is, hogy a beteg értsen a készülék használatához. Az evések előtt ki kell számolni az étellel bevitt szénhidrát mennyiséget, és annak tudatában kell beállítani a készülék inzulin adagolását, majd bejuttatni a szervezetbe egy gomb megnyomásával. Az inzulinpumpa alkalmazása során is szükség van folyamatos vércukorszint mérésre, ennek gyakorisága a szerkezet alkalmazásának kezdetén még fontosabb, hogy jól beállítható legyen az inzulinadagolás. A szerkezet lecsatolható, ha szükséges és csak a kanül marad ilyenkor a testben, illetve léteznek olyan szerkezetek, amelyek már vízállóak is.
Sajnos a pumpa hátránya, hogy igen magas az ára, és költséges az üzemeltetése. A TB főleg azoknál támogatja, ahol a hagyományos injekciós inzulinbevitel valamiért nem jó megoldás. Továbbá valaki kellemetlenek találhatja a hordását, ezért ők inkább más megoldást tartanak szem előtt. Nem egyszerű a pumpára vigyázni sem, mivel vannak olyan élethelyzetek, amikor útban is lehet, például vezetés közben, sportolás alatt, vagy egyes munkavégzések során.
A mai inzulinpumpák sajnos nem tudják a vércukrot mérni, így ennek ötvözése még a jövő szakembereire vár, igaz már léteznek kísérleti példányok, amelyeket a szervezetbe beültetnek, de azok még nem a legmegfelelőbben működnek. Előnye lenne, hogy a folyamatos vércukor színt méréssel, folyamatosan tudná adagolni a szervezet számára éppen szükséges inzulint.