LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kelták körülbelül Krisztus előtt 350-ben érkeztek az ír szigetre, bár egyes történészek szerint ez korábban történt. Régészeti leletek bizonysága szerint, azonban nem valószínű, hogy a kelták Írország őslakosai. A dolmenek, kőasztalok nagy valószínűséggel az őslakosok hagyatékai.
A keltákat a közös nyelv, szokások és a vallás tartotta össze, nem pedig egy jól szervezett központosított hatalom. A törzsek élén a király, vagy törzsfő állt, alattuk álltak a papok (druidák), a harcos nemesek, majd a közemberek és a rabszolgák. Ez a laza törzsi szerkezei tette őket védtelenné a későbbi hódítókkal szemben. Mai szemmel nézve, az olykor meztelenül harcoló, fejvadász kelták meglehetősen barbárnak tűnhetnek hitviláguk, mitológiájuk azonban máig átjárja leszármazottaik hagyományait.
A kereszténység elterjedése a misszionáriusok és olyan korabeli ír szerzetesek lelkes munkájának volt köszönhető, mint például Szent Brendan. vagy Szent Patrik (rá még a későbbiekben visszatérünk). Írország aranykora azonban 795-ben, a viking hódítókkal, egy sötétebb időszakhoz érkezett.
A hódítás első évtizedeiben a vikingek feldúlták a monostorokat, raboltak, fosztogattak. Mivel írástudatlanok voltak, a kéziratokat nem tartották értékes zsákmánynak, ezért rengeteg vált közülük a lángok martalékává az égő monostorokban. Nem egyedül Írország küzdött a vikingek ellen, de egy központi, viszonylag erős hatalom nélkül ez nem volt egyszerű. Ráadásul a gael (kelta) vezérek a viking uralom alatt szinte mindvégig egymással is harcban álltak.
Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy a vikingek csak romokat és pusztulást hagytak maguk mögött, miután Brian Ború (941-1014) többszörös csapást mérve rájuk és gael (ír) ellenfeleire, magához ragadta a hatalmat. A viking időkből származnak a ma is létező városok, mint például Waterford, Cork, Wexford, Limerick, vagy a főváros, Dublin.
