LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szülők, nagyszülők, pszichológusok és egyéb szakértők kedvenc vitatémája, hogy milyen a jó játék. Ha a gyerekeket megkérdeznék, biztosak lehetnének a válaszban: anyu, apu vagy a nagyik is játsszanak velük.
Egy kisgyerek mindig csak játszani akar. A közhiedelemmel ellentétben játéktárgyra sokkal kevésbé van szüksége, mint valakire, aki vele tart kisgyerekkori életének legfontosabb, nélkülözhetetlen szakaszában. Ne sajnáljuk tehát az időt, vegyünk rész szemünk fénye mindennapi elfoglaltságaiban.
Például, ha egy kislány kedvenc játékházával játszik, ami lehet akár a kertben kifeszített lepedő, nagy örömet szerzünk neki, ha meglátogatjuk a házban. Folytathatunk vele egy „szomszédasszonyos” beszélgetést, vagy azt játszhatjuk, hogy éppen hazatérő családtag vagyunk. Bezárkózhatunk, vacsorázhatunk, fürödhetünk, biztos, hogy feltalálja és aktivizálja magát a modellezett élethelyzetben.
A kicsik nagyon lelkesednek a különböző közösségi programokért, legyen az piknikeléssel összekötött kirándulás, üdülés vagy a vidéki nagyi meglátogatása. Az erdők-mezők bebarangolása is nagy örömet okoz nekik. Ismerkedjünk a virágokkal, fákkal, bogarakkal, lepkékkel, már egész pici korban kezdjük tanítani nekik a természet szeretetét, óvását. A réten letelepedve kerüljenek elő finom falatok az elemózsiás kosárból, még a rossz evő pici is jó étvággyal vesz részt a közös falatozásban.
Hasonlóan jó közösségi program lehet a konyhai ténykedés. Az apró feladatok sikeres elvégzése növeli az önbizalmát, és érdeklődést fog tanúsítani a sütés-főzés iránt.
A legtöbb bölcsis vagy ovis nagyon szereti, ha együtt lapozgatjuk vele a mesekönyveit, ez a lapozgatás alakul majd át meséléssé.
Ami a közös játék után mindig nyűg szokott lenni, az a játékok, kelléktárgyak elpakolása. Ebben azonban – mint mindenben – következetesnek kell lennünk, ha rendszeretetre akarjuk nevelni csemeténket.
