Jelzáloghitel – árazás

A jelzáloghitelek piaci ára, vagyis kamata alapvetően az általános hitelpiaci kondíciók szerint határozhatók meg. Van azonban néhány olyan sajátosságuk is, ami leginkább az eltérő lejárati és fedezeti sajátosságokból fakad.
A jelzáloghitelek árazásánál célszerű figyelni az infláció, a reálkamatok és az ingatlanárak, valamint a lakossági, vállalkozói jövedelmek alakulását és várható mozgását.
Az agrártermelő ágazat alacsony jövedelemtermelő képessége nem bírja el a magas fejlesztési hitelkamatokat, így az állam kamatkompenzációja itt nélkülözhetetlen.
A kamatrés nem lehet túl nagy. A kamatrés – a nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve – általában maximum három százalék körüli. A hosszabb ideje konszolidált gazdasági környezetben működő fülföldi jelzálog –hitel intézetek egy százalék körüli kamatrésből is képesek fedezni a működési költségeiket.
A legegyszerűbb és a jelzálog hitelezés kialakulásának időszakában elterjedt, így klasszikus formának számító hitel a lejárat teljes intervallumában fix kamattal számított hitel. Ugyanígy a fizetési módban is a klasszikus forma néhány éves tőketörlesztési moratórium és az annuitással számított egyenletes törlesztési ütem.
Hosszú lejáratú hitelek, így a jelzálog hitelek esetében a hitelező pénzintézet a lejárat teljes intervallumára fix kamatozású szerződést csak jól prognosztizálhatóan inflációmentes gazdasági környezetben tud kötni.
A jelzálog hitelintézeteknél – szűk tevékenységi kör és zárt intézményi jelleg miatt – további megfontolások vetődnek fel. Vagyis a kihelyezett hitelek fedezetével kibocsátott jelzálog levelek mind lejárati, mind kondíció tekintetében ugyanabba, vagy közel azonos kamatozási és visszafizetési konstrukcióba tartozzanak.