LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szinte minden kismamát foglalkoztatja a kérdés: jól csinál-e mindent a babagondozás terén, jó anyának tartja-e őt a férje, a családja, szűkebb-tágabb környezete. A kérdés tulajdonképpen együtt születik a gyerekkel, és nagyon idegesítő tud lenni, hiszen befészkeli magát az anyuka fejébe, kiűzni onnan még a legbátorítóbb szavakkal sem lehet.
Ha jó evő a baba és sokat eszik, akkor azért ostorozza magát, hogy esetleg kövér lesz kicsi. Ha rossz evő, akkor azért van lelkiismeret-furdalása, hogy még táplálni sem tudja rendesen. Felelőtlennek érzi magát, ha elesik a poronty, és kisebb sérüléssel orvoshoz kell fordulni. Úgy hiszi, ő a hibás, ha egyévesen még nem tud járni, beszélni a gyerek.
A környezet az „én igazán nem akarok beleszólni, de…” kezdetű mondatai csak olaj a tűzre az amúgy is kételyekkel küzdő mamának. Ha nem akarja, hogy teljesen elferdüljön a gyermekgondozással kapcsolatos önértékelése, egyet tehet: önterápiás kúrába kezd. Arról kell meggyőznie magát, hogy jó anya, és mindent a kicsinye érdekében tesz.
Ha ez a terápia sem válik be, van egy amolyan zárójeles, csakis a legvégső esetben alkalmazható módszer is az anyai kételyek kiirtására. Elhiteti magával (esetleg külső segítséggel), hogy nem vele van a baj, hanem a gyerekkel. Azért, mert így született. És ezért éppúgy a genetika tehető felelőssé, mint a szülés után megmaradó súlyfeleslegért. Pl. nem azért csapkodja magát a földhöz a csemetéje a hipermarketben, mert öt kindertojás helyett csak egyet tett a bevásárlókocsiba, hanem azért mert rossz kölyök, és feltehetően az apjától örökölte a hisztigént.
Nem azért esik le egyévesen a kanapéról, mert a mami felelőtlenül otthagyta, hanem mert túlzottan izgága kis jószág. S amikor anyuka biztosra veszi, hogy már az összes veszélyforrrást elhárította, a kis büdös képes egy túrórudival fulladásig tömni a száját.
Ha már minden kötél szakad, akkor anya odaállhat apa elé, és a tudtára adhatja, hogy ő (vagyis az apuka) valamit igencsak elrontott. Eközben magában bőszen mondogathatja: „elvégre én jó anya vagyok, jó anya vagyok, jó anya vagyok”.
