Ha az anya és az apa is balkezes, három gyerek közül statisztikailag egy balkezes lesz; ha mindkét szülő jobbkezes, ennek esélye egy a tízhez. Nincs a természetnek olyan törvénye, amely szerint bármelyik kéz különb, magasabb rendű, mint a másik. Egy csöppet sem kell tehát búsulnunk amiatt, ha gyermekünk balkezes. A gyerek nem tudja szabályozni, hogy melyik keze válik dominánssá, ez az agy fejlődésekor dől el. Az agy két egymással összekapcsolt féltekéből áll, mind a kettőben más központok vannak, mind a kettő másféle tevékenységet irányít. A kisbaba agyának kifejlődése folyamán az egyik oldal válik dominánssá. Ha az agy bakféltekéje válik uralkodó szerepűvé, a baba jobbkezes, ha a jobb félteke, akkor balkezes lesz. Az első hónapokban még nem állapítható meg, hogy jobb- vagy balkezes lesz. Amikor a mozgások összehangolása fejlődik és a csecsemő keze ügyesedik, már több jelét láthatjuk annak, hogy az egyik kezét inkább használja, mint a másikat. Soha ne próbálkozzunk azzal, hogy leszoktassuk a balkezességről! Sok szülő esetleg azt hiszi, hogy jót tesz a gyereknek, ha arra ösztökéli, hogy ne a bal, hanem a jobb kezét használja, arra gondolva, hogy megkíméli a későbbi kellemetlenségektől, amikor jobbkezeseknek szánt szerszámokkal kell bajlódnia. Pedig nem tesz jót neki. Sőt, az átszokatásnak lehetnek káros pszichológiai mellékhatásai, kialakulhat dadogás, olvasási és írási nehézség. Valamilyen szinten tehát, minden átszoktatott balkezes „sérültnek” személynek tekinthető, még abban az esetben is, ha csak minimális mértékben látja kárát a változásnak. Ne akarjuk megváltoztatni az agy természetes működését.