LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kepler(1571-1630) mély vallásossága következtében a természet kutatását a Teremtő műve iránti szolgálatnak fogta fel; a kutatás szerinte nem más, mint mindannak megértése és hirdetése, amit Isten rendként a természetben alkotott. Azt hitte, hogy a geometriában megtalálta azokat a kicsi, kiemelkedő számarányokat, amelyeket Isten a világ teremtésekor építőkövekként használt fel. Ezeket az ősharmónia megnyilvánulásának tartotta a zenében, a bolygók mozgásában és a szférák égi zenéjében (éggömb). Így keveredett nézeteiben az egzakt tudomány a régi idők érzék feletti bölcselkedéseivel.
Keplert ez a meggyőződése egyáltalában nem gátolta meg abban, hogy csillagászati kutatásait a tényekre és a tapasztalatokra alapozza. Feldolgozta Tycho Brahe (1546-1601) dán csillagász számtalan megfigyelését, s ennek során találta meg a bolygómozgás törvényeit. Kepler új típusú távcsövével tökéletesíteni tudta az észlelések eredményeit. Távcsövét két, illetve három bikonvex lencsével tervezte. Az új távcső szerkezetét 1611-ben hozta nyilvánosságra, s két évvel később Christoph Scheiner jezsuita szerzetes Kepler útmutatásai alapján meg is építette, és ezzel az eszközzel megfigyelte a napfoltokat. Ez a távcső erősebb nagyítású és nagyobb fényerejű volt, mint az addigiak, de a képet megfordította. A földi tárgyak megfigyelése szempontjából ez kellemetlen, de az égitestek észlelése során alig okozott zavart. A Kepler-féle távcsövet szokás csillagászati távcsőnek nevezni.
Hosszú évek munkája eredményeképpen Kepler felfedezte, hogy a bolygók nem körpályán keringenek, ahogy ezt Kopernikusz feltételezte, hanem ellipszis alakú pályán mozognak, amelynek egyik fókuszában (gyújtópontjában) a Nap van (Kepler 1. törvénye).
