LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kállay Miklós kormánya
1941-42 fordulójának eseményei megérlelték az uralkodó körök elhatározását, hogy a feltétlen németbarát Bárdossy Lászlónak távoznia kell. 1942 márciusában a kormányzó Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnökké. Kállay olyan politikusként vált ismertté, aki a szélsőségekkel szemben a mérséklet, a németek iránti elkötelezettséggel szemben a sajátos magyar érdekek képviselője. Miniszterelnöksége első szakaszában azonban nemcsak szóban, hanem ténylegesen is elődje politikáját folytatta. Támadást indított a függetlenségi mozgalom ellen. Közel 400 szociáldemokrata párti és szakszervezeti vezető katonai behívót kapott, s a mozgó vesztőhelynek nevezett munkaszolgálatos századokba osztották be őket. Letartóztatták Szakasits Árpádot és több más baloldali szociáldemokratát, s keményen lecsaptak az illegális KMP-re. Rózsa Ferencet, a KB titkárát és az illegális Szabad Nép szerkesztőjét vallatás közben halálra kínozták. Schönherz Zoltánt, a KB másik titkárát bírói ítélet alapján végezték ki. A ránehezedő nyomás hatására feloszlott a Történelmi Emlékbizottság is. A baloldal és a függetlenségi mozgalom, amelyet a kényszerű emigráció és a hatósági üldözés eddig is gyengített, most olyan megrendítő csapást szenvedett el, hogy azt többé nem tudta kiheverni. Egy hatékony és széles ellenállási mozgalom kiépítését ez már eleve kérdésessé tette. Széles körben terjedt az a nézet, hogy ki kell várni, amíg kedvezőbbre fordulnak a körülmények, s addig a kezdeményezéseket mérsékelni kell.
