Népies nevei: anyaméhfű, papvirág, piperefű, orvosi székfű, teafű
Eredete, előfordulása: Eurázsiái növény, mésztelen talajú szántókon, az Alföld szikesein tömegesen terem.
Jellemzői: Kora tavasszal, sokszor már április végén kezd virágozni, és még június közepén is nyílik. Kedvező időjárás esetén előfordulhat szeptemberi másodvirágzás is.
Házikerti termesztése: Ha kamillát ültetünk a házi kertbe, több káros rovart távol tartunk a veteményestől A család teaszükségletét mindössze néhány négyzetméteren megtermelhetjük. A kamilla teljesen napos helyet, laza, jó vízáteresztő talajt kíván. Palántáját kertészeti árudában szerezhetjük be, továbbszaporítani pedig a jól fejlett tövek szétosztásával lehet. A virágokat napos időben, rövid szárral szedjük!
Hogyan használjuk?
Gyógyításra: Őseink évszázadok óta használják, főként emésztőszervi bajokra. Forrázata szélhajtó, gyomor-, bél- és hólyaghurut, továbbá csecsemők gyomorgörcse esetén jó eredménnyel bevethető. Külsőleg kötőhártya gyulladás, torok-, gége- és arcüreggyulladások, nehezen gyógyuló sebek gyógyítására alkalmazhatjuk. Virágait potpourriba és gyógyfűpárnába is tehetjük. Olaja gyulladás gátló, göcsoldó hatású.
Kozmetikumként: Számos kozmetikai termék, különösen kézkrémek, testápolók alapanyaga a bőrnyugtató, hámregeneráló kamilla. Virága vízben felforraljuk, lefedve pár percig állni hagyjuk, majd fölé hajolva gőzölhetjük arcunkat. Tisztít, frissít. Csillapítja a köhögést, fertőtlenít és tisztítja a légutakat. Langyosra hűtött főzetével való borogatás hatására eltűnnek a fáradtság okozta karikák a szemünk alól.