LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kapcsolati stabilitást nemcsak a személyiség éretlensége, hanem annak változása, fejlődése is veszélyeztetheti. Az idők folyamán azok a sajátosságok, amelyek összekötötték a partnereket, eltérő irányban és mértékben változhatnak, pl. átalakul az érdeklődés, az ízlés, az erkölcsi vagy politikai felfogás. A személyiségfejlődésben az ifjúkor (kb. 17-25 év) még jelentős változásokat szokott hozni, különösen továbbtanulás, felsőfokú iskolavégzés esetén. Ezt az időszakot viszonylag ritkán éli túl egy házasság. De az eltérő fejlődés lehetősége később is fennáll. A férj szociális és intellektuális fejlődésének esélyei napjainkig lényegesen jobbak voltak, így a feleség gyakran elmaradt a fejlődésben. Ez is gyakori válóok volt az elmúlt évtizedekben.
Ám a személyiségfejlődés és a válás másképpen is összefügg. Nemcsak a személyiség megváltozása, hanem a személyiségfejlődés akadályoztatása is váláshoz vezethet. A hagyományos, zárt jellegű házasság túlzott stabilitási törekvéseivel, korlátaival erősen leszűkítette a személyiségfejlődés lehetőségeit, s ezáltal nehezen elviselhető, belső feszültséget teremtett mindazokban, akikben elég erős volt a fejlődés igénye. Ez a feszültség felhalmozódva könnyen a kapcsolat „szétrobbanásához” vagy üressé, formálissá válásához vezetett.
Végeredményben a házasság válsága mögött mindig bizonyos alapvető egyéni igények, szükségletek kielégületlenségét találjuk. Aki kielégületlen, az elégedetlen: önmagával, a világgal, de mindenekelőtt a házastársával. A hagyományos beállítottság szerint ugyanis a jó házasság minden igényünket kielégíti, a házastársban mindent meg kell találnunk, amire szükségünk van. Általános volt az az illúzió, hogy a házasság: „révbe érkezés”, amely egyszer s mindenkorra biztosítja a tökéletes boldogságot – feltéve, hogy megtaláltuk az „Igazit”. Ha pedig mégsem így történik, akkor nem marad más hátra, mint tovább keresni az „Igazit”, vagyis elválni és aztán újraházasodni.
