LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az ember egyik alapvető igénye önmagával szemben, hogy produkáljon, karriert csináljon, elérjen valamit (a „karrierbe” beleértve a házasságot és a családalapítást is), egyszóval, hogy valamivé váljék saját maga és mások szemében. A pszichés egészség és a kiegyensúlyozott kedély szempontjából alapvető az önbizalom és a hozzáértés érzése, tehát bizonyos fokú pozitív önértékelés. Ez az attitűd a pszichés egyensúly egyik előfeltétele. Ennek bármilyen elhúzódó zavara komoly problémát jelez.
Példaként elmondhatjuk egy nő esetét, aki állandóan visszatérő és hosszan tartó depressziós rohamokban szenvedett. Úgy érezte, hogy értéktelen, s azzal vádolta magát, hogy nem él vallásos hitének megfelelően; hite szerint ugyanis, ha igazából hinne, nem lenne boldogtalan. Ha azt mondták neki, hogy egyáltalán nem értéktelen, épp ellenkezőleg, mások csodálják őt és nagyra tartják szakmai munkáját, mindez csak arra a következtetésre vezette, hogy becsapja az embereket.
Egy másik esetünkben egy orvos kételkedni kezdett saját diagnózisaiban és egész munkájában. Kollégái nem tudták meggyőzni, hogy gondolkodjon másképpen. Kezdte kerülni a betegeket, bár ez nagyon boldogtalanná tette, s bármennyi bizonygatás sem volt elegendő ahhoz, hogy visszaállítsa megrendült önbizalmát. Ezek neurotikus esetek. A neurotikus beteg súlyosan szenvedhet, de „kapcsolata a valósággal” megmarad. Zavarai eltérnek a pszichózisétől, melyben a viselkedés komolyabb zavart szenved (utóbbit nevezik elmebetegségnek).
Ma általában úgy vélik, hogy a neurózis és a pszichózis eltérő típusú zavarok, és nemcsak súlyosságuk tekintetében különböznek, bár vannak pszichológusok és pszichiáterek, akik nem értenek ezzel egyet. A pszichotikus személy viselkedése gyakran olyan gondolkodászavarokra utal, melyek a neurotikusoknál nem jelennek meg.
