LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mást mond a szem, mint a száj? Minden kapcsolatban előfordul. A beleélésnek a házasságban akkor van értelme, ha a kölcsönös megértést, egymás jobb megismerését szolgálja. Nem egy hamis szerepbe kell beleélnünk magunkat, hanem az őszinte jóbarát szerepébe és társunk lelkivilágába. Feltéve természetesen, ha az őszinte jóbarát szerepét igaznak, ránkszabottnak érezzük. Mert ha nem, akkor először is tisztázni kell önmagunkban, hogy milyen is a kapcsolatunk, milyen szerepet kívánunk játszani valójában. A ránk kényszerített szerepekkel mindig baj van, akár a külső körülmények, akár önmagunk kényszerítjük is magunkra. Hiába igyekszünk megfelelni a kényszerszerep követelményeinek, igen hamar akaratlanul eláruljuk magunkat.
Ilyenkor fordul elő, hogy „mást mond a szem, mint a száj”, vagyis akaratlan megnyilvánulásaink nincsenek összhangban szavainkkal. PI. a „Szeretsz?” kérdésre azt feleljük: „Persze, hogy szeretlek” – de közben a szemünk azt mondja: unlak, hagyj békén. A másikat ez nehéz helyzetbe hozza, hiszen mindkét közlést észleli, bár az utóbbit nem tudatosan; csak azt érzi, hogy valami nincs rendben. Ha nagyon szeretne hinni szavainknak, talán nem kérdez többet, csak titokban gyötrik a kétségek. Ha érzelmi állapota megengedi, hogy reálisabban lásson, talán megállapítja: „Látom, hogy nem szeretsz!” Mire a válasz: „De hát épp most mondtam, hogy szeretlek!” A válaszoló ugyanis nem tud róla, hogy ellentmondó közléseket tett; szavakon túli közlései lerontják szavainak hitelét. A zárt házasságra az ilyen ellentmondásos, disszonáns közlések jellemzőek, mert a zártság folytán az ilyen házasság kényszer jellegű, s ezt illúziókkal, látszatok fenntartásával próbálják ellensúlyozni. A zárt házasság egyik irreális normája, hogy mindig egyformán és nagyon kell szeretniük egymást a házastársaknak. Az érzelmek természetes hullámzásának bevallása így elviselhetetlennek tűnik. De hasonló a helyzet más téren is. „Figyelek, drágám, figyelek” – mondja a férj szórakozottan, miközben újságjába mélyed vagy a meccset nézi a tévében. Rutinosabb házastársak azt is meg tudják csinálni, hogy figyelmet imitálva merőn nézik a másikat, miközben gondolataik egészen máshol járnak. A beszélő előbb-utóbb mégis észreveszi apró jelekből, hogy nem figyelnek rá.
