LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A Tejútrendszer legtöbb csillaga kettős, vagy többes rendszer tagja – a Naphoz hasonló magányos csillagok sokkal ritkábbak. A legtágabb rendszerek tagjai évszázadok alatt járják körbe közös tömegközéppontjuk körüli pályáikat, míg a legszorosabb rendszerek keringési periódusa néhány óra, és a két csillag néha olyan közel van egymáshoz, hogy még egymás alakját is eltorzítják, és csak színképük vizsgálata derít fényt valódi természetükre. Tág határok között változik méretük és fényességük, tagjaik között bármilyen korú és színképtípusú csillagok előfordulhatnak.
Különleges módszerekkel mutatják ki a csillagok kettősségét. Az optikai kettősök tagjai véletlenül azonos irányban látszanak az égen, de nagyon különböző távolságban vannak, így a két csillag között fizikai kapcsolat nincs. Ez akkor derül ki, ha kiszámítjuk az egyes csillagok tényleges távolságát. Vizuális kettőscsillagokról akkor beszélünk, ha két csillag szabad szemmel, vagy távcsővel különállónak látszik. A csillagok pozíciójának mérése lehetővé teszi pályáik kiszámítását. A csillagok helyének a társ gravitációs által okozott periodikus ingadozásából akkor is következtetni lehet a kísérőcsillag jelenlétére, ha a pár tagjai távcsővel sem különíthetők el. A kettőscsillagok spektroszkópiai úton is felfedezhetők: ha a két különböző színképtípusú csillag spektrumát egymásra rakódva látjuk, akkor spektrumkettősről beszélünk. Ha a színképvonalak periodikus eltolódása jelzi a pálya menti mozgást, akkor a csillagot spektroszkópiai kettősnek nevezzük. Néha a kettős rendszer összfényessége ingadozik, mert a két csillag keringése során felváltva elfedi egymást.
