Kísérletezés vitaminokkal

A tudomány csak az 1910 –es évek táján nőtte ki annyira magát, hogy az addigi tapasztalatokat összegezze. Ekkor mutatták ki, hogy a tápláléknak alapul szolgáló anyagokon kívül még szükség van az ásványi sókra és vízre éppúgy, mint más járulékos anyagokra. A vitaminok elnevezése Kazimierz Funk biokémikus nevéhez kötődik, a gyűjtőnevet Ő adta 1912-ben.
Különféle kísérletek útján megállapították, hogy még a patkányok fejlődéséhez is legalább két féle vitamin szükséges, tehát egy a zsírban oldódó-, valamint egy a vízben oldódó vitaminokból, ekkor nevezték el őket A – és B vitaminoknak. Miután az A vitaminról kiderült, hogy például a skorbutra hatástalan, akkor jöttek rá arra, hogy kell lennie egy másik vízben oldódó vitaminnak is, ez a C-vitamin, amely Szentgyörgyi Albert nevéhez kötődik. Az A vitaminról a későbbiekben kiderült, hogy két féle vitamin keveréke.
Több, mint érdekes, hogy a csukamájolaj, ha több órán át 100 fokon tartják, akkor elveszíti a szaruhártyafekély gyógyító hatását, de az angolkórra még így is gyógyítólag hat, ebből lett a D-vitamin. A harmadik zsírban oldódó anyagot E-vitaminnak nevezték, majd a K-vitamin megszületése és elnevezése következett. Ezután nem sokkal fedezték fel azt, hogy a B-vitamin sem egységes, különböző alfajai vannak, melyek különböző szervekre, különböző hatás fejtenek ki, de napjainkban van az úgynevezett B-komplex, mely a szervezet egészére hat. A későbbi kutatások során találtak még olyan alkotórészeket is, amelyek szerkezete kémiailag már ismeretes volt, ezért elnevezésüket is ez alapján határozták meg. Például biotin, nikontinsav, pantoténsav