LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A kenyér és a sör egyaránt gabonából készül. Vadbúzából és árpából már a kőkorszakban készítettek kenyeret. A sör eleinte talán a korai kenyérkészítés mellékterméke volt, ám azt nem tudjuk, vajon a gabonát azért kezdték el termeszteni, mert szükség volt a kenyérre, vagy, mert jó íze volt a sörnek.
A régészeti feltárások során talált kőmozsarak, mozsártörők és őrlőkövek azt bizonyítják, hogy a Közel-Keleten már azelőtt készítettek vadgabonából kovásztalan kenyeret vagy malátát, mielőtt ismerték volna a cserépedény-készítés titkát.
A vadgabonánál nehéz szétválasztani az ehető részeket a külső levélkéktől, a pelyvától. A régészek úgy vélik, a történelem előtti kor embere ezen úgy próbált segíteni, hogy forró köveken szárította a gabonát, és közben csépelte. Ha a kiszárított gabonát vízzel keverték össze, ehető maláta lett belőle. Azokat a magokat, amelyeket nem szárítottak ki, beáztatták, és kicsiráztatták. A természetes élesztőgomba megerjeszthette a csiráztatás után maradt folyadékot, és sör lett belőle.
A sumérok 5000 évvel ezelőtt gabonatermesztésük 40%-ából sört készítettek. I. e. Hamurabi, Babilónia királya Dél-Mezopotámiában törvényekkel szabályozta a kocsmákban árusítandó sör minőségét. Az ókori egyiptomiak voltak az elsők, akikről tudjuk, hogy már i.e. 2600 körül kelesztették a kenyeret. Búzalisztet használtak a kovász, azaz savanyú, megerjedt tészta készítéséhez, amelyet aztán a megdagasztott tésztához kevertek, hogy megkelesszék. A kovászt valószínűleg véletlenül fedezték fel, amikor a levegőből élesztőgomba került a megdagasztott és a sütés előtt pihenni hagyott kenyérbe. A későbbi kultúrák, mint például a kelta, sörélesztőt, vagyis az erjedő sör élesztőgombás habját használták a kenyér kelesztésére.