LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A vitába bocsátkozás vezethet építő, fejlesztő konfliktushoz is. Sőt a vita egyenesen előfeltétele a kapcsolat fejlődésének.
A konfliktusok kezelésére irányuló javaslatokat az alábbiakban foglalhatjuk össze:
1. A vita időpontjának és helyének kölcsönös megegyezéssel történő kiválasztása. Ez tulajdonképpen az időzítés elvének alkalmazása a konfliktuskezelésre. Vannak helyzetek, amikor ajánlatos a vitát elhalasztani, s általában csak akkor elkezdeni, ha mindkét fél lelkileg felkészültnek, viszonylag nyugodtnak és elég erősnek érzi magát erre.
2. Korlátozzuk a vitát lehetőleg egy aktuális, konkrét kérdésre, különösen addig, amíg nem szereztünk elegendő gyakorlatot a konfliktusmegoldásban. Ha elkezdődik a múlt felhánytorgatása, a vita könnyen elmérgesedhet. Az „itt és most” elv előzetes elfogadása megkönnyíti a konfliktus szabályozását, tervezett keretek között tartását. Bár egyes pszichológusok szerint az igazán alkotó megoldás a leszűkítés nélküli, szabad vita, ez azonban érett, autonóm személyiséget feltételez.
3. Tisztázzuk önmagunkban, miről is vitatkozunk valójában. Esetleg rájövünk, hogy jelentéktelen és nevetséges apróságokat nagyítunk fel, „bolhából elefántot” csinálunk. Persze néha a jelentéktelennek tűnő témák hátterében komolyabb problémák rejtőznek, s lehet, hogy épp ezeket igyekszünk tudattalanul kikerülni, amikor apróságok miatt kötekedünk. Pl. a rendetlenség ürügyén támadjuk házastársunkat, holott a gyanús „túlórázásai” miatt jöttünk indulatba. Ha nem tisztázzuk az igazi vitakérdést, akkor feleslegesen pazaroljuk időnket és energiánkat.
4. Álláspontunk legyen világos és egyértelmű. Nem elég tudni, mit akarunk, ezt félreérthetetlenül és őszintén kell közölni. A mellébeszélés csak a problémák elködösítésére alkalmas. Különösen a szándékunk megértetésére kell súlyt vetnünk; gyakori félreértés pl., hogy a kapcsolat megjavítását célzó bírálatot a másik fél a válási szándék jeleként értelmezi stb.
5. Ne akarjunk egyoldalúan győzni. Ahol az egyik győz, ott a másik veszít, s ez megnöveli az ellenérzést és feszültséget a kapcsolatban. Vagyis az egyik fél vesztesége egyben a kapcsolat vesztesége. Csak látszólag lehetetlen, hogy mindkét fél győzzön a konfliktus során; valójában ez az egyetlen igazi győzelem, amikor ti, mindketten mélyebb belátásokra, illetve magasabb szintű megértésre jutnak. Minden megoldott konfliktus megkönnyíti a későbbi nézeteltérések megoldását, fejleszti a problémamegoldási készséget.
A korszerű házasság lényege éppen a kapcsolati problémák kölcsönösen kielégítő megoldása. Az ebben való jártasságot csak nyílt és szabályozott vitákban lehet megszerezni. A „kölcsönösen kielégítő megoldás” olyan egyezséget (kompromisszumot) jelent, amely önként vállalt és nem sérti egyik fél érdekeit sem, nem veszélyezteti az egyén és a kapcsolat fejlődését.
