LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A köpölyözés úgynevezett „kivezetéses” eljárás. Az ókorban az egyiptomiaknál és a görögöknél a köpölyözés fontos gyógymód volt. A legrégibb indiai orvosi írás is tudósít róla. A köpölyözés a hát reflexzónáit aktiválja, amelyek kapcsolatban állnak a belső szervekkel, és közvetlen hatást gyakorolnak rájuk. A köpölyöző harang külső ingere révén a kötőszövet vérellátása és szervek tevékenysége fokozódik. Kétféle köpölyözési módot különböztetünk meg: a vértelent és a vérest. Hogy melyik módszert alkalmazzák, az a hát és a köpölyözési zónák pontos letapogatása után dönthető el. A „forró” vagy piros gelozist, amely a testnedvek túlműködésére és felgyülemlésére utal, véresen köpölyözik. A vértelen köpölyözés az úgynevezett „hideg” vagy sápadt gelozis. Ez a módszerhatásos lehet a levert, indítékhiányban szenvedő betegek gyógyítására. Ez az eljárás sok megbetegedés esetében használható (pl. magas vérnyomás, izomfeszültség, hátfájás, idegzsába, különféle eredetű fejfájás, máj, epe és tüdőbetegség). Labilis vérkeringésű betegek esetében a köpölyözés hatására a vérnyomás átmenetileg csökkenhet. A véres köpölyözéshez szükség van ércsappantóra, üvegből készült köpölyökre, vattára, szeszre és gyufára. Ezután a köpölyözési zónákat felvágják. A köpölybe vattát ragasztanak vagy alkoholt csepegtetnek, leégetik, majd a hátbőr kérdéses helyére teszik, ahol a köpölyharang a benne keletkező légüres tér következtében a bőr felszínéhez tapad. A köpölyt addig kell cserélni, míg a vér szivárgása meg nem szűnik. A vértelen köpölyözés esetében az üvegharang addig marad fenn a bőrön, míg vörösbarna elszíneződés, vérömleny keletkezik. A köpölyözést természetgyógyászok és természetgyógyász-szakorvosok végzik. A módszer megköveteli a köpölyözési zónák pontos ismeretét, azért csak tapasztalt szakember végezze. A köpölyözés a kínai orvosok körében ma is nagyra becsült gyógymódnak számít.
