LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Szemhéjfestéket már az ókori egyiptomiak is használtak több mint 5000 évvel ezelőtt, és ennek nem csupán esztétikai, de gyakorlati oka is volt. A szemhéjon és a szem körül a festék védelmet nyújtott a vakító napsütés ellen. A szemhéjfesték általában malachitból (világoszöld színű rézsó) készült paszta volt.
A többi egyiptomi nőhöz hasonlóan az i.e. 1. században Kleopátra királynő is festette a szemhéját, felül kék festékkel, amely őrölt lazurit kőből készült, alul pedig malachittal. Szemöldökét és szempilláját fekete festékkel kente be, amely finom ólom-szulfid-por és birkafaggyú keveréke volt. Vassal színezett agyagból, vagyis vörös okkerből készült a rúzsa, és az arcpirosítója, tenyerét pedig hennával színezte, hogy fiatalos pirosas árnyalata legyen.
A hennát, a hennagyökérből nyert vörösesbarna színezéket az egyiptomi asszonyok körömfestésre is használták. Az egyiptomi férfiak hajukat és szakállukat festették hennával.
Az ókori Görögországban több mint2000 évvel ezelőtt, a sápadt orca vonzóbbnak számított, mint a rózsás, ezért a nők arcpúderként ólomfehért használtak, viasszal, zsírral és olajjal elkeverve. Ez kétségtelenül ijesztő sápadtságot kölcsönzött a hölgyeknek, ám hosszan tartó használata mérgezést okozott. A bőrön át felszívódó ólom étvágytalanságot, fejfájást, gyomorbántalmakat, szédülést, nehéz légzést, végtagbénulást idézett elő, esetenként pedig vaksághoz és halálhoz is vezetett.
A gazdag rómaiak nők, és férfiak egyaránt használták az ólomfehért, rúzsuk pedig vörös ólomból készült.
Az 1. században Néró császár és második felesége, Poppaea is használta az ólomfestéket. De éjszakára szamártejjel készült tésztapakolást tettek az arcukra, hogy az csökkentse a bőrre kent festék hatásait. Ezért aztán bárhová utaztak, szamárkancák kisérték őket.
