LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A latin az indoeurópai nyelvek családjába tartozik. Eredetileg Itáliának csak egy részén, Latiumban és Rómában használták; a félsziget más tájain élő egyéb italikus törzsek a saját nyelvvel rendelkeztek. A latinhoz legközelebbi nyelvek az umber, a venét, a szabin, és az oszk. Mivel Róma közelében esztruszkok is éltek, az is jelentős szerepet játszott e nyelv fejlődésében. Ahogy Róma katonai és politikai szerepe növekedett, a latin úgy szorította vissza a rokon nyelveket és vált Itália, majd az egész Római Birodalom nyugati felének meghatározó nyelvévé. Azonban a Kr. u. 5. századtól a latin nyelv egysége megbomlott, és a korábban már létező, területi változatokból lassan, fokozatosan új nyelvek alakultak ki a birodalom politikailag önállósuló részein. Ezeket a nyelveket nevezzük ma neolatin, vagyis újlatin nyelveknek. Ilyen például az olasz, a francia, a spanyol, a portugál, a román és a rétoromán. Az újlatin nyelvek a vulgáris latinból alakultak ki. Abból a latinból, amit a köznyelv használt Rómában, és másutt. Ám használatban volt egy úgy nevezett klasszikus latin is, ami az irodalmi életben terjedt el, és amihez képest a vulgáris latin sokkal egyszerűbb volt. A latin a ma is ismert, és sok nyelvben használt latin abc betűit használta, de eleinte mindent nagybetűkkel írtak. ABCDEFGHILMNOPQRSTVX. Ehhez a 20 betűhöz társult a görögből átvett szavak miatt az Y és a Z.
A legkorábbi latin nyelvű emlék a Kr. e. 6. századból származik, nagyobb mennyiségben a Kr. e. 3. századból maradtak fent írásos emlékek. A latint a középkoron át egészen az újkor derekáig használták Európa szerte mind a tudományos, mind a politikai életben. Magyarországon 1845-ig a magyar mellett a latin is hivatalos nyelv volt. Hazánkban a latin a 20. századig meghatározó része volt a középiskolai oktatásnak, e nyelv ismerete az alapműveltséghez tartozott. A nyelv 2000 éves története során sokat változott, tehát amikor latinul tanulunk, tisztában kell lennünk vele, hogy melyik nyelvállapotot tanulmányozzuk.
