LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az allergiás betegek száma és a teljes népességhez viszonyított aránya világszerte, így Magyarországon is nő. Hazánkban a szénanáthások, és allergiás kötőhártya-gyulladásban szenvedők száma meghaladja a 200 ezret, míg a hörgőasztmások száma (ezek nagy része szintén allergiás eredetű) eléri a 100 ezret. Igaz, ezek a számok csak hozzávetőleges, becsült adatok. A felső légúti allergiás betegségek bármennyire kínzó tünetekkel is járnak, prognózis szempontjából a hörgőasztma népegészségügyi jelentősége fontosabb.
Az allergiás légúti betegségek tünetei sokfélék lehetnek.
Szénanátha (szénaláz, virágpor-túlérzékenység)
A betegség megjelölése nem helyes, mert a tüneteket nemcsak a széna, hanem a virágporok és virágillatok is előidézik, és a tünetek középpontjában nem a láz, hanem a nátha (rhinitis) áll.
Bizonyosan nem állapítható meg hogy mikor észlelték először a tüneteket, de már a XVI., XVII., és XVIII. században rózsaillat-, babvirág-, bükköny-betegségről, primula-hurutról stb. beszéltek, aszerint, amint a hurutos megbetegedések első jelei valamelyik virág illatozásával vagy a virágporzás idejével estek össze.
A szénanátha létrejöttében éppúgy, mint a többi allergiás megbetegedés keletkezésében a kiváltó allergéneken kívül egyéb belső tényezők jelenlétére is szükség van. Mindazokat az elváltozásokat, amelyek az allergiás alkatot és hajlamot jellemzik, a szénanáthás betegekben is megtaláljuk. A szénanátha-esetek száma a civilizáció haladásával és a népesség városiasodásával emelkedik, illetve azzal szorosan összefügg: míg a régi időkben kevés szénanáthában szenvedő beteget észleltek, addig újabban ezek száma állandóan növekszik, pl. az USA-ban, Németországban és Olaszországban a lakosság 1%-a szenved szénanáthában, és a betegek legnagyobb része a városokban lakik. A városi lakosság általában hajlamosabb allergiás tünetekre. Családfák kutatása közben megállapították, hogy az allergiás hajlam sok esetben akkor került napvilágra, amikor a család faluról városba költözött, és a városi életmódot a városi táplálkozási szokásokat is felvette.
A szénanátha földrajzi elterjedése azt mutatja, hogy a különbségek az életmódbeli befolyások jelentőségében, a földrajzi adottság, faji különbségek okozta hajlamban keresendők, amelyek az antigén felvételén kívül szükségesek a sensibilizálhatósághoz. A nagyvárosok nagyobb portartalmú levegője, a benzingőzök, a füst, az autógázok, a különböző gázok (SO2) roncsolják a nyálkahártyák védőbederezéseit, ezért a városi lakosság nyálkahártyája érzékenyebb, hajlamosabb az allergének, így a virágporok megtelepedésére. Ezáltal könnyebben jön létre a sensibilizálás. A hajlamosító tényezők között szerepel a betegek szociális helyzete is: a hivatalokban, a zárt helyiségben dolgozók hajlamosabbak a szénanáthára, mint a szabad levegőn dolgozó falusi lakosság.
A klímabefolyások annyiban fontosak, hogy különböző vidéken eltérő a virágok nyílásának ideje, és így nem a tulajdonképpeni klimatikus viszonyokban, a levegő nedvességében stb. keresendő a szénanáthára hajlamosító elváltozás, hanem az a levegő virágpor vagy illóolajtartalmától függ. A klimatikus helyek gyógyító hatása tehát nem valamely különleges kémiai vagy fizikai hatáson, hanem kifejezetten az egyes vidékek levegőjének virágpormentességén alapszik. A szénanáthát kiváltó allergén a kötőhártyára, az orrnyálkahártyára vagy a felsőlégutakra jutva váltja ki a kóros tüneteket. Virágporok nemcsak közvetlenül a légzőszervek nyálkahártyájára jutva, hanem az emésztőcsatornán keresztül haematogén úton is kiválthatják a betegség tüneteit.
A virágporok egy részét a szél viszi tovább. Így a fűfélék hímpora, amely a leggyakrabban okoz szénanáthát, a szél útján néha igen messzire terjed. Más virágok porát a rovarok viszik tovább, amelyek nagyobb távolságra nem jutnak el, és a virágporszemcsék így csak kis mennyiségben kerülnek a nyálkahártyákra.
A szénanátha idénytartamára, a vidékenként összeállított virágzási naptárból következtethetünk. Ennek jelentősége a védekezés szempontjából nagy, mert ez által a betegnek módjában van a kártékonyan ható virágzási időt lakóhelyétől távol töltenie. A virágpor allergének aktív alkotórészei nagy molekulasúlyú proteinszerű polypeptidek. Úgy látszik azonban, hogy nemcsak a virágporokban található fehérjék, hanem a virágból és a növény más részeiből készült kivonatok is lehetnek allergének. Kimutatták azt is, hogy szénanáthában szenvedő betegek a szezon alatt növényi magvak fogyasztása után allergiás gyomor-és béltünetekkel reagáltak. Így pl. rozsvirágpor-érzékeny egyének a rozsvirágzás alatt a rozskenyér fogyasztásától urticariát, náthát és dyspepsiás tüneteket kaptak.
Magyarország területén 4000 virágos növényfaj él, amelyek közül eddig 150 bizonyult szénanátha-okozónak.
Egyes vidéken évenként több szénanátha-időszak is váltja egymást. Közép-Európában a főidőszak, amely május első felétől július közepéig tart, a fák, a bokrok, és a szél porozta réti pázsitfüveink virágzási idejére esik. A második időszakban csak a réti pázsitfüvek és a gabonafélék virágzanak, és így ezek okoznak szénanáthát. A harmadik időszakban az Ambrosia artemisiifolia (vadkender) és néhány szerb tövisfaj okoz nyár végén szénanáthát.
A kórisme nem mindig egyszerű. Előfordul, hogy a beteg szénanátha-diagnosissal keresik fel rendelésünket, és csak a kórelőzmény pontosabb kikutatása után állapítható meg, hogy a betegnek nincs szénanáthája, hanem valamely mai eredetű hurut vagy szezonhoz nem kötött rhinitis vasomotoria okozza a tüneteket.
A szénanátha vízszerű, hetekig tartó, időnként visszatérő színtelen orrfolyás, orrdugulás, tüsszögési rohamok, orrviszketés képében jelentkezik, de nemegyszer krákogással, garatviszketéssel is társul. Egyeseknél fülészeti panaszok, így fülviszketés, nagyothallás, füldugulás is előfordul. A tüsszögés amellett, hogy bizonyos helyeken kínos, autóvezetés közben még veszélyes is lehet.
