Az emberek egy része szociális vagy emocionális problémáira evéssel reagál. Az evés idején átmeneti örömszerzésként elfeledkezik munkahelyi, egzisztenciális bajairól, magánéleti, megoldhatatlan gondjairól. Elhízás következik be, mely újabb problémát okoz, s néha ezt evéssel próbálják orvosolni. Elsősorban olyan személyekről van szó, akik pszichológiai szempontból sérülékenyebbek, hajlamosak szorongásra vagy depresszióra. Az elhízások egy részének emocionális feszültség, vagy az evés, mint pótcselekvés, vagy mint hisztériás tünetcsoport része, vagy mint káros szenvedély a finom ételek iránt lehet az oka. Néha tragikus, negatív életeseményekhez, tragédiákhoz kapcsolódva kialakul az úgynevezett „bánatzsír”, a „Kummerfett”. Így nevezték az első világháborús hadiözvegyek elhízását. Részben az étvágy időszakos rohamszerű fokozódásával jelentkezik a bulimia nervosa nevű betegség, amely általában fiatalkorban kezdődik és 10 beteg közül 9 nő. Egyetemista lányok között közel 20 százalékban is előfordul, a lakosságban aránya 2-3 százalék. Az állapotra jellemzőek az időszakosan fellépő gátlástalan habzsolások, lakomázások, melyek során – általában titokban – igen nagy mennyiségű, könnyen emészthető magas energiatartalmú táplálékot fogyasztanak. Legalább két ilyen habzsolás hetenként, 3 hónapon belül, lenne egyik orvosi kritériuma az ilyen állapotnak. Ezeket a dőzsöléseket kompenzálásként önhánytatások, hashajtások, vízhajtók szedése, erőteljes fizikai erőfeszítések követhetik. Ezért a bulimiások testsúlya az aktuális állapothoz képest akár kevesebb normális vagy nagyobb is lehet. Ennek ellentéte az anorexia nervosa, amely betegség során jellemző a saját testről alkotott elképzelések torzulása és a nagyfokú étvágytalanság miatti drasztikus fogyás. A betegség súlyos szövődményekkel járhat és csak kórházban – néha mesterséges táplálással. kezelhető.