LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Vinci (1452-1519), az olasz festő, szobrász, építész, író, természettudós és matematikus volt. Műveinek nagy részében évszázadokkal megelőzte korát.
A fizika területén függetleníteni tudta magát a megmerevedett dogmáktól és a szentírásként tisztelt tanoktól, s a természet előítélet-mentes, objektív megfigyelésére törekedett. „A Nap nem mozog – írta többek között -, miként a-Föld nincs sem a Nap pályájának középpontjában, sem pedig a világegyetem közepén, hanem a bolygók között középen helyezkedik el, amelyek társai, és velük kapcsolatban áll!” Szabad szemmel figyelte meg – mivel akkoriban távcső még nem volt. -, hogy a Hold világos sarlója gyönge fényű teljes körré egészül ki; e jelenséget helyesen azzal magyarázta, hogy a Nap sugarai a Föld megvilágított felszínéről visszaverődnek a Holdra.
„A holdi éjszaka annyi fényt fog fel, amennyit vizeink rá visszavernek (reflektálnak), ugyanis a Nap képének visszatükröződése által – ez a visszatükröződés minden olyan vízfelületen megjelenik, amelyik a Nap és a Hold felé néz.”
Az ég kék színét találóan a fénysugaraknak a levegőrészecskéken történő oldalirányú szóródásaival magyarázta.
Leonardo átvette Hérón szívócsőelméletét és egyes gépeit, valamint Arkhimédésztől a végtelen szállítócsavart; felismerte, hogy a súrlódási együttható független a súrlódó felületek nagyságától, és ezzel összefüggésben felfedezte a csúszó- és a golyóscsapágyat. Sok kísérletet végzett a lejtőkkel: golyókat gurított le márványból vagy fából készült lapokon. Eközben ismerte fel, hogy a sebesség számtani sorozat szerint változik. Ebből arra következtetett – ami akkoriban igen merész elgondolás volt -, hogy a szabadon eső test állandó gyorsulásra tesz szert. Ezzel előkészítette az utat a Galilei által megfogalmazott híres egyenlethez.
