LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kevés állatfaj van, amely olyan ellentmondásos szerepet töltött be a történelem során, mint a macska. A máig legidősebbnek számító macskaábrázolások Kr.e. VI. és V. évezredből Anatóliából és Jerikóból maradtak ránk. Ennek ellenére, ha a macskák múltjára gondolunk, a fáraók világa jut eszünkbe. A núbiai macskát Egyiptomban kezdetben csak vadászatokon használták, csak később kezdődött el fényes karrierje, egészen az istenséggé való felemelkedésig. A Kr.e. 2000-es évek vége felé Egyiptom nagyhatalommá nőtte ki magát, amelynek megélhetése szinte kizárólag a magtárolók biztonságossá tételén múlott. Ha sikerült a kártevőktől megőrizni a tartalékokat, sem a Nílus pusztító áradása, sem az aszály nem ingathatta meg a birodalmat. A patkányokat, egereket elpusztító macska értéke és tekintélye gyorsan megnőtt. A macskák tisztelete Kr.e. 1800 körül érte el tetőpontját. Basztet macskaistennő szent helye zarándokhellyé fejlődött, hívek sereglettek oda a birodalom minden pontjáról. A templom macskáit külön papi rend gondozta. A macskatemetőből előkerült bebalzsamozott állatmúmiák egyértelműen bizonyítják, hogy a cicusokat ebben az időben már tenyésztették. De nemcsak Egyiptomban, hanem Kínában is megjelent a macskák tisztelete. A Kr. e. 600 körül keletkezett Ódák Könyvében már felbukkan Mao, a szent macska. Furcsa mód, 900-1000 év múlva a kínaiak hitvilágában a jóságos Maot felváltotta egy varázsolni tudó gonosz macska képe. Ezidőtájt Japánban is megjelentek a cicák. Jelentőségük 1000 körül, Ícsijó császár idejében nőtt meg, aki luxuskedvencként tartotta a cicusokat. Azonban itt is alig 200 év múlva egy ősi legenda miatt a macskák a félelem tárgyává váltak, akik -úgy gondolták,-_éjjelente farkukat kígyóvá változtatják. Ezt megelőzendő, a macskák tóbbsége farok nélkül éldegélhetett. A tisztelet és gyűlölet közötti út állomásait az európai macskáknak is alkalmuk volt megismerni. Itáliában csak az I. sz.-ban váltak népszerűvé, majd a hódítások által elterjedtek Európában. Először játékszerként, később a rágcsálóktól való védelemül használták. Így volt ez a Brit-szigeteken is. 936-ban Dél-Walesben kiadták a háziállatok védelméről szóló első törvényt, amelyben meghatározták egy első osztályú egérfogó tulajdonságait. Azonban a középkorban számos európai területen nem értékelték a macskák tehetségét, megint ördögi befolyásoltsággal kezdték felruházni szegény állatokat, így lettek a boszorkányokat üldöző középkori világ ellenségei. Állítólag a német ketzer /eretnek/ szó is a katze /macska/ szóra vezethető vissza. Szerencsétlen állatok ezrei pusztultak el a máglyán, üldözésük csak a harmincéves háborúval enyhült, majd szűnt meg. Bár sokáig még ezután sem kedvelték, inkább csak megtűrték őket. A XIX.sz. beköszöntével művészek egész sora -pl.: Baudelaire, Eliot- zengte a macskák dicséretét. Így lassanként e század során a megtűrt macskából háziállat lett, az ember társa, akit akár haszonra, de pusztán kedvtelésből is tarthatunk.
