LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A macskák számtalan módját ismerik érzelmeik és szándékaik kifejezésének. Testtartásukból, fülük állásából, bajszuk és farkuk helyzetéből, abból, ahogy mozognak, nem nehéz kiolvasni, hogy mit is szeretnének mondani. A dühös macska fel-le csapkod a farkával, ha pedig ellenfelét akarja megijeszteni, akkor felborzolja a szőrét, és felpúpozza a hátát. Mancsának finom érintésével hívja fel gazdája figyelmét, és jelzi, hogy akar valamit.
A gazda lába körül tekergő kedvenc vagy éhes, vagy így köszönti gazdiját.
A macskanyelv a lágy dorombolástól egészen a fülrepesztő nyávogásig, sok száz, különböző hangot ismer. A cicák szeretnek társalogni. Nyávogásuk néha mérges, követelőző, panaszkodó, szomorú, vágyakozó, vagy éppen kihívó. A figyelmes gazda hamar megtanulja kedvence nyelvét és attól kezdve már egy nyafintásából érti, mit is szeretne négylábú barátja.
A cicahangok legszebbike minden valószínűség szerint a dorombolás, mely az elégedett macska torka legmélyéről jövő zöngés hang. A cicamama számára kölyke dorombolása jelzi, hogy jól érzi magát. A felnőtt állatok dorombolása pedig elégedettségüket fejezi ki.
A macska társaságkedvelő lény. Tanyákon vagy egyes dél-európai városokban a félig vad állatok több tucat példányból álló csoportokat alkotnak. A nősténymacskák tisztára nyalogatják egymást, alvás közben összebújnak, és időnként még társaik kölykeivel is törődnek, tisztogatják azokat..
A macskák viselkedésének egyik legrejtélyesebb jelenségét Paul Leyhaussen professzor fedezte fel. A macskák életét kutató tudós társas együttlétnek nevezte azt a megfigyelt jelenséget, hogy a környék macskái az éjszaka beköszöntekor egy bizonyos helyen összegyűlnek, és órákon keresztül némán ücsörögnek egymástól pár méterre – még azok az állatok is, melyek nappal messziről elkerülik egymást.
