LifePress Életmód magazin
A magas vérnyomás normális értékének megállapítása nehézségekbe ütközik, mert a korral a systolés és a diastolés vérnyomás a legtöbb embernél megnő, a növekedés mértéke azonban változó. A vérnyomást Hgmm (higanymilliméter) egységgel jelöljük. A vérnyomás SI rendszer szerinti mértékegysége a Pa (pascal). 1 Hgmm= 133,3 Pa. Tehát a higanymilliméterben mért vérnyomásértéket 133,3 –del szorozva megkapjuk a vérnyomásértékét Pa – ban, illetve ezt ezerrel osztva kPa (kilopascalban).
A hypertonia diagnózisát csak akkor tekinthetjük érvényesnek, ha a vérnyomás többszöri, nyugodt körülmények közt történő mérése alkalmával magasabb. A vérnyomásmértékeknek jelentős spontán ingadozása van.
Magas vérnyomás – betegségről beszélhetünk, ha a vérnyomás nyugalomban, 3 különböző értékének átlaga nagyobb, mint 139 systolés vagy nagyobb, mint 89 Hgmm diastolés érték.
A betegek kb. negyedének a rendelőben mért vérnyomása rendszeresen magasabb, míg orvosi környezeten kívül normális ( „fehérköpeny hypertonia”).
Egyre több orvosi adat szól arról, hogy ezeknél a betegeknél a későbbiekben ténylegesen hypertoniás betegség fejlődik ki, tehát nem ártalmatlan jelenség. Ezek a betegek fokozott vérnyomás – ellenőrzést igényelnek.
Optimális a max. 120/80 Hgmm érték. normálisnak tekintjük a 120- 130/80 – 85 Hgmm, (cukorbetegeknél a 120/80 Hgmm értéket. Emelkedett normális érték 130 – 139/85 – 89 Hgmm. Enyhe hypertonia: 140 – 159/ 90 – 99 Hgmm. Középsúlyos hypertonia: 160 – 179/ 100 – 109 Hgmm. Súlyos hypertoniáról beszélünk 180/110 és e feletti értékek esetén. E beosztás akkor is érvényes, ha csak a systolés, vagy csak a diastolés érték éri el a fenti határértéket.
A beteg 24 órás vérnyomás – ingadozását értékelhetjük az ambuláns vérnyomás – monitorozással (ABPM). Ebben az esetben a beteg karjára feltett, bizonyos időközökben önmagától felfújódó mandzsetta méri a vérnyomást, ami regisztrálódik. A regisztrált 24 órás vérnyomásértéket számítógép segítségével feldolgozzák, s így értékeli az orvos. A 24 órás átlagérték normálisan 125/80 Hgmm, vagy annál alacsonyabb.
Az otthon mért vérnyomás általában kissé alacsonyabb, mint a rendelőben mért. A vérnyomás számos tényezőtől függ, így a perctérfogattól, az erek rugalmasságától, a perifériás arteriolák tónusától, a keringő vérmennyiségtől, a vér viszkozitásától, a szövetek és a vér sótartalmától. Mindezt a vegetatív idegrendszer is befolyásolja. A hypertonia ezen tényezők szabályozási zavara, de hogy a hypertonia keletkezésében milyen tényező szerepel, az esetek 90% – ában nem állapítható meg. Ilyenkor nevezzük a hypertoniát primer vagy esszenciális hypertoniának. Ennek keletkezésében örökletes tényezők is szerepelnek. A fennmaradó 10% – ban felismerhető az ok, és ennek felkutatása igen fontos feladat, ugyanis a kiváltó ok megszüntetésével véglegesen gyógyítható a betegség. Azokat a hypertoniákat, amelyekben felismerjük a kiváltó okot, szekunder hypertoniának nevezzük.
A szekunder hypertoniának a következő okai lehetnek:
- Vese eredetű ( renális) hypertonia
- Renovascularis hypertonia ( a veseartéria vagy valamelyik ágának szűkülete).
- Renoparenchymás hypertonia ( glomerulonephritis, krónikus pyelonephritis).
- Endokrin hypertonia. Cushing – szindróma, pheocromocytoma, hyperthyreosishypertonia, fogamzásgátlók szedése után stb.)
- Sclerotikus hypertonia. Idős emberek arteriosclerosis talaján kialakult hypertoniája.
- Fejlődési rendellenesség okozta hypertonia ( coarctatio aortae).
- Központi idegrendszer organikus megbetegedéseit kísérő hypertonia ( agytumor, encephalitis).
- Anyagcsere – hypertonia (terhességi toxózis, ólommérgezés stb).
A lefolyás alapján jóindulatú (benignus) és rosszindulatú (malignus) hypertoniákat különböztetünk meg. A rosszindulatú hypertoniára jellemző az eredettől függetlenül tartós magas diastolés nyomás, súlyos szemfenéki kép, és a befolyásolhatatlanul kialakuló veseelégtelenség.
Labilisnak akkor nevezzük a hypertoniát, ha a vérnyomás nagysága a nap folyamán és nagyobb időközökben is gyakran és nagymértékben változik. E vérnyomástípusnál találkozunk a vérnyomás nagyfokú, hirtelen növekedésével, a hypertoniás krízissel is. A hypertoniás krízisre jellemző a vérnyomás hirtelen, nagyfokú megemelkedésén kívül (300/140 Hgmm) a fejfájás, látászavar, hányás, különböző bénulások, epileptiform görcsök. A beteg életveszélyes állapotban van.
Panaszok, tünetek
A hypertoniás beteg panaszai nem mindig állnak összefüggésben betegségükkel. Azoknak a hypertoniásoknak, akik nem tudják, hogy vérnyomásuk magas, panaszaik általában nincsenek, szemben azokkal, akiknek tudomásuk van magas vérnyomásukról. A tünetek nem a vérnyomás magasságával, hanem a szervi szövődményekkel függenek össze. A fejfájás jellege sokféle lehet, típusos a tompa, tarkótáji vagy a fejtetői nyomás, mely reggel erősebb, napközben enyhül. Gyakori az orrvérzés. A retina keringési zavara látásromlást okoz. A hypertonia megítélésében az orvosnak nagy sagítségetnyújt a szemfenéki vizsgálat. A szemfenéki vizsgálat során megtekinthetők a retina kis erei, melyből a többi kis érre vonatkozóan következtetéseket lehet levonni. A szív hosszan tartó megterhelése a szívizom kóros hypertóniájához, táplálkozási zavarához vezet. Ez cardialis dekompenzációban, coronariakeringési zavarokban nyilvánulhat meg. Az agyi szövődmények súlyossága a hypertonia mértékével arányos. Agyi atherosclerosis fejlődik ki, trombózisok, lágyulások keletkeznek. Az agyi vesekárosodás fehérjevizelésben, a veseműködés romlásában nyilvánul meg. A vesebaj oka lehet a hypertoniának, legtöbbször azonban következménye. A beteg halálát nemritkán a veseműködés elégtelensége okozza. A betegség lefolyásában a tünetek, panaszok és organikus elváltozások alapján négy stádiumot szoktak megkülönböztetni:
- Enyhe vérnyomás – emelkedés mérsékelt panaszokkal.
- Tartós vérnyomás – emelkedés hosszabb időn át.
- Nagy vérnyomás- emelkedés.
- Súlyos szervkárosodás stádiuma.