LifePress Életmód magazin
A meditáció elsajátítása korra és nemre való tekintet nélkül bárki számára elérhető. Aki megtanulja ezt a képességet, az olyan állapotokba képes eljutni, ahol képes lesz felszabadítani képzelőerejét és azokat a problémák megoldására tudja irányítani. Persze mielőtt bárki nekiállna a problémák meditatív megoldásának, előtte nem árt megtanulni a meditáció mikéntjét.
Ha csak meditálni tanulunk meg, és később nem foglalkozunk képességeink megszerzésével, már azzal is nagyon sokat tettünk, bizonyos problémákra így is megoldást találhatunk. A meditációban valami szép dolog történik, mely szépség megnyugtat minket. Minél többet időzünk el ebben az állapotban, annál mélyebbre jutunk önmagunk megismerésében, annál fontosabb lesz számunkra a belső, lelki békénk. Természetesen mindennek testünk is hasznát látja, a rossz gondolatok eltűnésével a testünket gyakorta megbetegítő negatívumok is el fognak tűnni. A meditáció segítségével messzire juthatunk a test gyógyító erőinek a felszabadításában és visszaadhatjuk annak a feszültségekre, negatívumokra elpazarolt energiáit.
Az agyunk meditatív szintjének eléréséhez – ha még gyakorlatlanok vagyunk – a legalkalmasabb időpont a reggeli felkelés utáni, hiszen ilyenkor még alig-alig ráztuk fel magunkat az alvásból és sokkal könnyebb lejutni a szintünkre. Helyezkedjünk el egy nyugodt, kényelmes helyen (kanapén, ágyon) és kényelemben, izmainkat elengedve feküdjünk/üljünk le. Csukjuk be szemünket és kb. 20 fokos szögben szemhéjunk mögött nézzünk felfelé – erre azért van szükség, mert csak ilyen szemállásnál lehet a leginkább eljutni a meditatív, vagy Alfa szintre. Ezek után lassan, két másodperces időközökkel számoljunk vissza 100-tól 1-ig és figyeljük meg, az első alkalommal már Alfában leszünk! Mégis, hogy mélyebben, tartósabban elérhessük a meditatív szintet, többhetes gyakorlásra van szükség. Ahogyan telnek a hetek, a hónapok a sok gyakorlás meg is hozza gyümölcsét; a végén már akár 5-től visszaszámolva is eljutunk a szintünkre.
A meditációt megtanultuk, hogyan kezdjük el, azonban az is nagyon fontos, hogy megtanuljuk az állapotunkból való kijövetelt is. Fontos, hogy mindig ugyanazt a módszert alkalmazzuk, így könnyebben tudunk majd védekezni az esetleges spontán kizökkenések ellen. A kijövetel lehet egy mozdulatsor, egy mondat, egy gondolat, a lényeg, hogy gyakoroljuk be azt is!
Miután megtanultuk, hogyan meditáljunk, illetve hogyan jöjjünk ki belőle, a nap bármely pillanatában alkalmazhatjuk technikánkat, nem szükséges hozzá a reggeli felkelés utáni időpont, elég gyakorlottak leszünk már. Fontos, hogy még jobban el kell tudnunk engednünk magunkat, ha muszáj, akkor testrészről testrészre – talpunktól a fejünk búbjáig – koncentrálva tudatosan lazítsuk el egész testünket.
A meditáló emberek gyakori eszköze – a füstölő mellett – az úgynevezett képzeletbeli képernyő. Ez nagyon fontos dolog, már a legelső meditációs gyakorlatunkkor meg kell kezdenünk a vizualizálást. A képzeletbeli képernyő olyan, mint egy mozi vászna, melyet meditáció közben a képzeletbeli látóterünkbe képzelünk. A gondolataink ezen a képernyőn jelennek meg, legyen szó egy egyszerű tárgyról, cselekvésről. A vizualizálás során arra kell törekedni, hogy minél valószerűbb legyen az elképzelt dolog; legyen háromdimenziós, színes, részletes és semmi másra nem gondoljunk. Ha esetleg be-be törnek egyes gondolatok, ne idegeskedjünk, akkor nem fogunk kizökkeni, legyünk türelmesek és kitartóak, így elsajátíthatjuk a meditálást, melyet ma is milliók végeznek világszerte.