Mai világunkban, hol a társadalom egyre inkább elkülönül, lazulnak az emberi kapcsolatok, és egyre kevesebben tartják az írott, valamint íratlan szabályokat, hatalmas méreteket öltött az ilyen-olyan okokból való üldözés, megvetettség.
Nem vagyunk képesek elfogadni azokat, akik életvitelükben, esetleg hitvallásukban/szemléletükben eltérnek tőlünk.
Megvetjük az etnikai kisebbségeket, a szexuális identitásuk alapján a normától eltérőket, a szociális kisebbségeket, és mindenki mást, aki egy kicsit is eltér attól a képtől, amit mi magunk alakítottunk ki egy „normálisnak” vélt társadalomról.
Mi ennek az oka?
Az ember hajlamos a másikba rúgni minden különösebb ok nélkül is.
Nemtetszésünknek sajnos túl vulgáris módon adunk hangot.
Nem kell elfogadni, vagy épp dícsérni, támogatni a nem elfogadott életmódot, viszont üldözni semmiképpen sem lenne szabad!
Mindenkinek meg van a joga a saját életét úgy élni, ahogyan azt Ő maga helyesnek vélni.
(Természetesen mindaddig, amíg életmódjával másnak kárt nem okoz, másokat szabadságukban/boldogságukban nem korlátoz!).
Fel kellene nőnünk ahhoz, hogy meg tudjunk élni mások mellett anélkül, hogy folyamatosan szítanánk a tüzet.
Az „élni és élni hagyni” elv nem csak jól hangzik, de működik is.
Számtalan ( nem feltétlen nyugati) országban tökéletes összhangban tudnak együtt élni az emberek, nélkül, hogy folyamatosan megkeserítenék egymás életét.
Minden nap újabb kihívásokkal, problémákkal kell szembenéznünk, nem kellene még rá tenni egy lapáttal, és újabb, idővel egyre súlyosabb problémákat generálni…