LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az egyedi háztartás egy olyan életstílust testesít meg, amely a múltra, a polgáriasodásra volt jellemző. A családcentrikusság, a polgári individualizmus, „az én házam – az én váram” szemlélete elkerülhetetlen velejárója volt az eredeti tőkefelhalmozásnak, de napjainkban már időszerűtlen, elavult és értelmetlen. Éspedig több okból. Az egyik ok, hogy ma szocialista, tehát közösségi, kollektív társadalmat építünk, amelynek jellegétől, lényegétől idegen a magánháztartás, az elkülönülő életforma. A másik fő ok a nők ma már szinte általános munkába állása, melynek folytán a háztartás időrabló és lélekölő robotjára sem energiájuk, sem kedvük nem nagyon marad, s ezt be is vallják. A dolgozó nő már nem találja olyan vonzónak az „ügyes háziasszony” szerepet, mint az otthonülő, polgári feleség, akinek életét és gondolkodását jórészt a háztartás gondjai töltötték ki. A dolgozó nő szabadulni akar a háztartás terheitől – és nem marad meg a vágyakozásnál.
Ez új és jelentős tendencia a házasság jövője szempontjából.
Mert hogyan lehet ma szabadulni e monoton és mégis idegesítő munka káros következményeitől? Úgy nem, ahogyan a polgárasszony próbált, aki a nehezét – vagy az egészet – rábízhatta a cselédre. Háztartási alkalmazottak nálunk már csak mutatóban vannak. A háztartás gépesítése pedig — bár valóban sokat könnyít – mégsem teljes megoldás, korántsem pótolja a háztartási alkalmazottat. Így hát nem marad más hátra, mint a férj bevonása a háztartási munkába, az egyenjogúság és egyenrangúság szellemében.
Amint az várható is volt, a legtöbb férfi számára legalábbis eleinte megdöbbentőnek vagy nevetségesnek tűnt ez a női követelés. Igyekeztek mindenféle ürüggyel kitérni; megindult a taktikázás, az egyezkedés. Ma úgyszólván a kellős közepén vagyunk ennek a folyamatnak, s kell még egy-két évtized, mire általánosan megvalósul a „háztartási egyenjogúság”.
Csakhogy sem a gépesítés, sem a közös teherviselés nem változtat a háztartási munka embertelen gépiességén, manufakturális jellegén és a magánháztartás elszigeteltségén. Már Engels felismerte, hogy a férfiak és nők teljes egyenrangúsága csak akkor valósítható meg, amikor „a háztartási munka, amelyet most egyénileg végeznek, a társadalmi termelés egyik ágává változik”.
