LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tőkésországok pszichológusai és fiziológusai közt egyáltalán nincs összhang a tudat problémájának általános megközelítését illetően, amint ez világosan megnyilvánult az utóbbi évek nemzetközi kongresszusain. Találkozhatunk olyan véleménnyel, hogy a tudatot általában nem lehet szigorúan meghatározni. Ennek képviselői igyekeznek megszabadulni tőle, mint nem tudományos jellegű fogalomtól. Így például az orvos-pszichológus Rapoport azt állította, hogy a„tudat” terminusa némiképpen elavult, hogy az utolsó 30 évben a pszichológusok hagyományosan valami nagyon szubjektív-bizonytalan jelenséget értettek rajta. Ugyanakkor elismerik, hogy épp a tudat nyitja meg az utat az emberi természet tanulmányozásához. Mások – gyakorlati, például klinikai
igényektől vezettetve – a tudat jelenségek empirikus leírására törekszenek. Így például Penfield szerint az ember tudata normális, ha megállapítható, hogy felismeri környezetét és saját szükségleteit, mégpedig oly módon, ahogy ezt a megfigyelő normálisnak tartja. Hiányzik a tudat, ha a megfigyelő az automatikus cselekvéseken kívül az aktivitás más ismérveivel nem találkozik, s ha a beteg semmiféle jelét nem mutatja annak, hogy felismerné, mit csinál és mit tapasztal. A tudatot olyan állapot gyanánt fogják fel, amelyben az ember teljesen tisztában van saját gondolataival és szándékaival. Fishhal azt állítja, hogy tudattal az a szubjektum rendelkezik, aki elégséges kontaktust tart fenn környezetével, kapcsolatban van a valósággal és megfelelően tájékozódik tér- és időbeli helyzetét, valamint a saját személyiségét illetőleg. Bremer szerint a tudat az agyműködés folyamatában megnyilvánuló differenciatív és szelektív reaktivitás.
