Merjünk-e plasztikáztatni?!

Plasztikázott mell vagy sem?

Sokszor sok helyen merül fel a kérdés, hogy érdemes-e, kell-e plasztikáztatni egy nőnek a melleit, vagy sem.
Általában az a fő ellenérv, hogy veszélyes és nagyon természetellenes hatást kelt, ami által inkább „Barbie”-babának tűnik az adott hölgy mintsem valódi személynek.
A veszélyekkel kapcsolatban a fertőzés a kilyukadás lehetőségét szokták felemlegetni, mint leggyakrabban hallott problémákat.
Mellette pedig a legerősebb érv a nőiesség megőrzése, megújítása, kiemelése.
Van egy harmadik vonulata is a kérdésnek, mégpedig a társadalmi megítélés szerepe, ugyanis a leglátványosabban plasztikázott „Közszereplők” általában a szórakoztató iparban vagy az erotikus filmgyártás területén dolgozók, ami miatt a plasztikának egyfajta lealacsonyító megítélése is felmerül a köztudatban.
Ahhoz, hogy ezt a területet a lehető legobjektívebben lehessen látni, esetlegesen megítélni mindhárom aspektust meg kell vizsgálni.
A plasztikai beavatkozásnak, mint minden műtéti beavatkozásnak van bizonyos kockázata, de a jelenlegi technikai lehetőségek mellett ezek a kockázatok nem nagyobbak, mint egy mandulaműtét, vagy vakbélműtét esetében, de ettől függetlenül mindenkinek át kell gondolni a kockázatokat, főleg ha már korábban merült fel valamilyen probléma, akkor kiemelten kell erről beszélni az orvossal.
De meg kell azt vallani hogy ez a kockázat megéri, ha az egy ilyenfajta a külső megjelenést javító lehetőségről van szó.
Az implantátum sérülésének veszélye mindig fennáll, de manapság sokféle típusú, anyagú implantátum létezik, ezért a várható terhelésre (sport, harcművészet stb.) tekintettel az orvossal egyeztetve lehet olyat találni, ahol a kilyukadás veszélye erősen csökkenthető..
A társadalmi megítélés kérdése egészen más. Sokan nincsenek azzal tisztában, hogy manapság teljesen természetes hatású, formájú eredményeket lehet elérni az eszközökkel és anyagokkal, és a műtétek többsége nem a természetellenesen gömbölyű formák megvalósítására, hanem a korábbi természetes állapot helyreállítására irányul, és sok eseten nem állapítható meg ránézésre, hogy egy adott női kebel természetes vagy éppen „csinált”.
A legfontosabbnak tartom a női tudatban hordozott hatását a plasztikai műtéteknek. A szülés vagy betegségek, esetleg jelentős fogyások után bizony a női mell elveszti korábbi fiatalosságát, ami komoly negatív hatást, esetenként pszichikai betegségeket is okozhat, hiszen egy nő számára a nőiesség mindig is fontos szempont, ahogy a férfiaknak is tetszeni akarás jelentős tudatalakító tényező.
Sokáig a nőknek ilyen esetben a ruházkodás nyújtott lehetőséget a hiányosságok eltakarására vagy megmásítására, de nem kell külön ecsetelni hogy ha a ruha lekerült, akkor az kellemetlen helyzetet teremthetett.
A párom mellplasztikája után láttam azt a változást a megjelenésben, viselkedésben, gondolkodásban, ami számomra teljességgel indokolttá tette a beavatkozást. A korábban elhúzódó, magával elégedetlen, komor hangulatú személyiség kinyílt, megváltozott és újra mert büszke nő lenni, az akit annak idején megismertem, és aki elveszni látszott a két terhesség után.
Összegezve csak annyit lehet mondani, hogy sokszor felesleges és túlzó a műtéti beavatkozás mennyisége mértéke nagysága, de sokszorta többször lehet azt mondani, hogy újra igazi nővé tudja változtatni azokat is akik már esetleg lemondtak erről, és kellő körültekintéssel egy valóban bámulatos eredményt lehet elérni.