A mesterek magukra vállalják mindazt a munkát és szerepet, amivel az emberiséget kísérik. Ők a vezetőink és a tanítóink, az inspirálói mindazoknak, akik készek erre. Ők vigyáznak az emberiségre a legkorábbi idők óta, és még sohasem hagyták a Földet vezetés nélkül. Az emberiség történelmének egyetlen pillanatában sem voltunk még egyedül, segítség nélkül. A mi egész evolúciónk, mind az elmúlt évmilliók során, mindig a tökéletes embereknek e csoportja segítségével ment végbe, anélkül, hogy valaha is korlátozták volna a szabad akaratunkat.
A mesterek, akik hegységek és sivatagok félreeső területein élnek, már régóta tudják, hogy előbb vagy utóbb ismét vissza kell térniük a mindennapi életbe. Ez hozzátartozik az evolúciójukhoz, az úgynevezett Magasabb Evolúcióhoz, amelyről semmit, vagy csak nagyon keveset tudunk. Számukra ugyanis csak relatív tökéletesség az, amit már elértek, még ha a mi szemszögünkből már el is érték az isteni tökéletességet. De ez a bolygó már semmi mást nem tud nyújtani nekik, csak lehetőséget a szolgálatra.
A mesterek körülbelül 98.000 évvel ezelőtt – az atlantiszi kor vége felé – tevékenykedtek utoljára nyíltan a világban. Vagyis annak a háborúnak a végén, amely szétrombolta az atlantiszi civilizációt és a kontinens egyes részeit is, melyeknek a maradványa a mai Észak- és Dél-Amerika. A mesterek ezután hegyekbe vagy sivatagokba húzódtak vissza, és azóta is ott tartózkodnak. Csak néhányan dolgoznak közülük továbbra is látható módon a világban. Most azonban a mesterek fokozatosan újra kezdik elfoglalni a helyüket a világban, de úgy, hogy mi is felismerhessük őket, mint az emberiség mestereit, tanítóit és irányítóit. Ez a folyamat már meg is kezdődött!