LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A történelem minden korszakában csupán maroknyi ember volt képes elhatárolódni egy olyan érzésvilágtól, amely szerint életünk eseményei természetfeletti lényektől vagy mágikus erőktől függenek. Különösen a „tudomány előtti” kultúrákban jelent a babona egyfajta pszichológiai védelmet a környezettel szemben, amelyben szemlátomást hemzsegnek a fenyegető, kiszámíthatatlanul viselkedő szellemek, s ezeket ki kell engesztelni ahhoz, hogy a szerencsétlenségek elháríthatók legyenek. Mára a babona jórészt elvesztette eredeti jelentőségét, és csupán a bizonytalansággal szembeni egyszerű, tanult válaszként maradt fenn. A mai közismert babonák javarészt régebbi babonák nyomát őrzik, amelyek eredete a múlt ködébe vész. Vegyük például azt a hiedelmet, hogy a tükör eltörése hét éven át tartó balszerencsét von maga után. Ez állítólag abból az ősrégi elképzelésből fakad, amely szerint a víz felszínén visszatükröződő emberi arc a lelket mutatja, s azt a fodrozódó víz széttöri. A nagyjából holdsarló alakú lópatkó állítólag a régi egyiptomiak holdimádatának köszönheti mágikus jelentőségét. A neki tulajdonított hatást csak növeli, hogy vasból van, mivel az elsőként megismert vasdarabok égből hullott meteoritokból származtak. A patkót mindig a szárával fölfelé kell felszögezni, máskülönben a szerencse „kihullik belőle”.
Mitől lesz babonás az ember?
Úgyszólván minden ember ápol magában valamelyes babonaságot, még ha kineveti is magát emiatt. Olyanokat is, akik előszeretettel gúnyolják a babonás embereket, nemegyszer rajtakapnak, amint lekopognak valamit a fán – csupán a biztonság kedvéért. (A fán való kopogás hangja állítólag elriasztja a gonosz szellemeket.) Egy másik babonás cselekedet, amelynek kevesen állnak ellent, amikor valaki a jót kívánva keresztbe teszi az ujjait. Ennek eredete a kereszténység kezdeti időszakára nyúlik vissza. Az ősegyház tagjai az üldöztetéstől való félelmükben titkolták hitüket. Az ujjak keresztbe tevése titkos üdvözlési forma volt, s a kereszt alakjára emlékeztetett. Ha valaki feldönti a sótartót, rendszerint szór egy csipetnyi sót a háta mögé, áldozatul a szellemeknek. Sokan ma is így cselekszenek, anélkül hogy tudnák, miért teszik.
Sok híres embernek volt valamilyen komolyan vett babonája. Napóleon például rettenetesen félt a fekete macskáktól, Churchill viszont szerette megsimogatni őket, mert úgy vélte, hogy az szerencsét hoz. John D. Rockefeller „talizmánja” egy sasfészekből származó kődarab volt. Gustav Mahler, a nagy osztrák zeneszerző attól félt, hogy Beethovenhez hasonlóan csak kilenc szimfóniát tud majd komponálni.
