LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Fekete lyuknak nevezzük a tér-idő kontinuum azon tartományait, melyekbe az anyag és sugárzás (beleértve a fényt is) csak befelé képes közlekedni, de kifelé nem.
Mivel a fekete lyukból semmilyen anyag nem távozhat, ezáltal szinte semmilyen információnk sincs arról, hogy milyen folyamatok játszódnak le a belsejében.
A fekete lyukakban a gravitáció minden más erőt felülmúl, s az anyag egy számunkra ismeretlen, végtelenül sűrű állapot felé omlik össze, amit szingularitásként írhatunk le.
Két olyan hatékony mechanizmust ismerünk, amely létrehozhatja a fekete lyukakat:
Az egyik az igazán nagy tömegű csillagok magjának összeomlása, közvetlenül a szupernóva robbanás előtt.
Az igazán nagy fekete lyukak azonban nem így jöttek létre: a legnagyobb szörnyetegeket a galaxismagokban találjuk. Az elméletek szerint az aktív galaxisok magjaiban fekete lyukak húzódnak meg, és iszonyatos tömegvonzásuk révén folyamatosan maguk köré gyűjtik a galaxis anyagát, a gázfelhőket és a kifejlett csillagokat.
Ezt követően a felfoghatatlan erejű gravitáció szó szerint szétszakítja a csillagokat, anyaguk a gázfelhők anyagával együtt egy örvénylő korongot képez a fekete lyuk körül. Ebből az úgynevezett tömegbefogási korongból az anyag a fekete lyuk felé zuhan. A behulló anyag végső eltűnése előtt hatalmas energiára tesz szert, amely sugárzás formájában szabadul fel.
A fekete lyukak létezése mind elméletileg, mind csillagászati megfigyelésekkel jól alátámasztott (például Chandra űrtávcső). A lyuk elnevezés alatt nem a szokásos értelemben vett lyukat kell érteni, inkább a világűr egy részét, ami mindent elnyel, és ahonnan semmi nem tud visszatérni.
