LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Egyes tudósok úgy vélik, hogy számos pszichikus megbetegedés esetében, melyeket a tudattartalom patologikus elváltozása kísér (például a deperszonalizáció, a pszichoténia, a kényszerneurózis, a különböző fóbiák, a hisztéria, a neuraszténia, a hipochondriás szindróma stb. eseteiben), az öntudat, a betegnek saját személyiségét illető tájékozódása, saját betegségének tudata kisebb vagy nagyobb mértékben ép maradhat. Nehéz lenne ezzel egyetérteni, hiszen a saját betegségének egyes részmozzanataira vonatkozó orientáció még nem jelent valóságos és teljes értelemben vett öntudatot. A kényszerszerű rettegés kínzó érzésének hatása alatt a beteg éppen a szükséges pillanatban nem tud teljesen számot adni magának ezen érzés alaptalanságáról, ésszerűtlenségéről, inadekvátságáról. Illuzórikus helyzetek, mondjuk valaki szavainak teljes félreértése, uralkodnak az ember lelke felett, s a beteg egy meghatározott ideig nem tud megszabadulni ezek kínzó igájától. Ha az öntudat ellenőrzése teljes lenne, féken tartaná a képzeletet is, és ez nem vetítené elé a pokol borzalmait. Hiszen az öntudat értelme az élet számára nem a passzív és közönyös megfigyelésben áll, hanem a pszichikus folyamatok és a viselkedés irányításában.
A tudatosíthatóság az embernél nemcsak a megismerési folyamatok egy meghatározott körére terjed ki, hanem az érzelmi jelenségek egy részére is. Azaz az öntudat lényegi mozzanatát alkotja a tudatnak a maga egészében. Az öntudat kifejezi a tudatot, ahogy ez aktuálisan adva van a szubjektum számára.
Az öntudat tehát nem más, mint az ember cselekvéseinek és ezek eredményeinek, gondolatainak, érzéseinek, morális arculatának és érdekeinek, eszményeinek és viselkedési motívumainak tudatosítása és értékelése maga az adott ember által, azaz önmagának és saját élethelyzetének egységes ért ékelése. Az öntudat a személyiség konstitutív jellemzője, amely ennek kialakulása során jön létre. Nemcsak az egyént, hanem a társadalmat, osztályt, társadalmi csoportot is jellemezheti, amennyiben ezek eljutnak saját érdekeik és eszményeik felismeréséig, és küzdenek elérésükért.
Helytelen lenne az öntudatot a tudat legmagasabb fajtájaként vagy egyik elemeként jellemezni. Az öntudat a társadalmilag fejlett ember tudatának egyik elválaszthatatlan oldala, síkja avagy aspektusa, mintegy az ész pengéjének másik – befelé, az ember szellemi világának irányába fordított – éle. A tudatnak és öntudatnak a hordozója azonos: az ember, s közös szervük: az emberi agy.
