LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szerelem az értelmező szótár szerint mindössze „a szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem.” Más megközelítés szerint viszont egy komoly tünetekkel járó betegség. Ezt már az első találkozás pillanataiban jelek sora bizonyítja. A szerelmeseknek szaporább lesz a szívverésük, megemelkedik a vérnyomásuk, izzadni kezd a tenyerük, amit a fenil-etil-amin nevű vegyületnek köszönhető, az említettek mellett mániás tüneteket is produkál. Hangulatingadozásokat okoz, ingerlékennyé válunk tőle, ha pedig nem kaphatjuk meg vágyunk tárgyát, összeomlunk.
A szerelembe a kábítószer-függőséggel mutat hasonlóságot. A serkentő hatású dopamin (ami noradrenalint és adrenalint termel) szabadul fel a szerelmesek vérében, ez történik drogok használatakor is, valamint a finom ételek és italok olykor mértéktelen fogyasztásakor. Ezek az örömforrások a boldogság hosszabb-rövidebb érzetét keltik, mi pedig mindig nagyobb és nagyobb adagot szeretnék belőle. Az elvonási tüneteket úgyszintén hasonlónak értékelhetjük. A hiányérzet rossz közérzettel jár, a szerelmünkkel együtt töltött idő felfokozott hangulatot hoz, rögeszmés kényszerképzetek és mániás viselkedés (azaz féltékenység) alakulhat ki egyes esetekben. Ahogy a köznapi szóhasználat mondja: „nem tudunk nélküle élni”. Ez a nagyfokú ragaszkodás az endorfin miatt van, ami az ópiumhoz hasonló opioidok egyik csoportját alkotja. Megnövekedett mennyisége biztonságérzést és nyugalmat eredményez, és biztosítja egy kapcsolat stabilitását. Épp úgy okoz boldogságérzetet a szerelmesnek, mint a sportolónak vagy a művésznek.
A hőn áhított érzelem tehát a dopamin és fenil-etil-amin jól összekevert koktélja, ami viszonylag gyorsan elveszíti mámorító hatását. Kutatók szerint a szerelem kémiája nagyjából másfél-két évig tart.
