A gyermekhordozó vagy más néven kenguru nagyon kényelmes és egyben a legősibb eszköze a baba vitelének. Jól tartja a csecsemőt és a szülő közelsége biztonságérzetet kelt benne. Előnye az is, hogy a szülő két keze szabadon marad. Lehetőleg mosható anyagból készült hordozót vegyünk, mert számítani kell arra, hogy bukáskor összepiszkolódik. Próbáljuk fel, mielőtt megvennénk. Az a jó hordozó, amelyet könnyű felvenni és viselni, széles vállpántjai jól tartják a baba növekvő súlyát és kényelmes vele mozogni. Régebben úgy gondolták, hogy csak akkor szabad hordozóba tenni a babát, ha már tudja tartani a fejét. Ez azonban tévedés. Nyugodtan használhatjuk a hordozót attól, a perctől kezdve, hogy azt tapasztaljuk, a baba jól érzi magát benne és nekünk is kényelmes vinni. (Persze ne használjuk egész nap!) A csecsemőre jótékonyan, megnyugtatóan hat a közelségünk, fejét is megtámasztva, általában összegömbölyödve helyezkedik el a hordozóban és rendszerint hamarosan el is szundít. Ha a baba már jól mozog, megfordul, vagyis a gerince elég stabil, használhatjuk az összecsukható kocsit. Bár a kocsiban kényelmesen ül, amíg szükséges, mindkét oldalon jól támasszuk meg párnákkal és szíjazzuk is be. Párnákkal megtámasztva már a pici babát is elhelyezhetjük úgy, hogy nézegethessen. Gyakran lesz szükség arra, hogy a kocsit összecsukjuk, ha metróra, buszra szállunk vagy bemegyünk egy üzletbe, ezért nem árt, ha az első út előtt ezt többször gyakoroljuk. Meg kell tanulnunk, hogy lábunkkal összecsukjuk, és fél kézzel felvegyük, de ami a legfontosabb, tudnunk kell a féket használni!