Játék és játék között nagy különbségek vannak. Ez valószínűleg senki számára nem újdonság, de csak – a játékról, játéktörténetről, pedagógiájáról és pszichológiájáról szóló szakirodalmakban elmerülve – tapasztalható meg, milyen nehéz is pontosan definiálni a játékot. Rengeteg magyarázat, elmélet született az évek során, amely egy-egy szempontból vizsgálja a játékot, s gyakran csak egy-egy aspektusát emeli ki. Azonban a játék sokkal komplexebb, minthogy csupán valamely elemét kiemeljük.
A játék tulajdonképpen gyűjtőfogalom, s nagyon sokféle tevékenységet sorolhatunk hozzá. Játék például, amikor a csecsemő kezébe veszi a csörgőt és rázogatja, élvezi a színek és hangok játékát. Számára még az is játék, amikor testrészeit ide-oda mozgatja, próbálgatja testi képességeit, korlátait. Maga a beszéd megtanulása is játékos folyamat, hiszen örömét leli nyelve mozgatásában, bizonyos hangok kiadásában. Kisgyermekek számára játék a szaladgálás vagy egy galamb kergetése, a várépítés vagy a felnőttek utánzása: a főzőcske, a barkácsolás. Nagyobb gyermekek élvezik a társas játékokat, a másokkal való együttjátszást, ahol már bizonyos szabályokat is be kell tartaniuk, s megjelenik a versenyszellem is.
Azonban a játék nem korlátozódik a gyermekkor időszakára, hiszen nemcsak ebben az időszakban játszunk, csupán ekkor nagyobb teret illetve figyelmet kap, mivel a gyermek ezt a tevékenységi formát alkalmazza a leggyakrabban. Azonban ez is csak látszólagos. Hiszen közben számtalan dolgot megtanul, készségeket sajátít el és fejleszt.
A játék az ember számára olyan tevékenységi forma, amely egész élete során végigkíséri. Elengedhetetlen jellemzője, hogy örömet okoz és szabad választás eredménye. Így a pubertáskorban és a felnőttkorban is fontos szerepet kap, hiszen mint örömforrás alkalmas a stressz oldására is.
Címkékjáték játéktörténet készségek örömforrás pedagógia pszichológia tanulás