LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Mint oly sokan én magam is mindig harcolok a felesleges kilókkal, mert sose vagyok elégedett. Számomra nagyon eredményes volt az étkezési változásokkal egybekötött mozgás. Persze egy- egy combosabb hétvége a barátokkal bizony vissza tud lapátolni pár kilót az emberre, mivel a terülj- terülj asztalka mellett nagyon nehéz állhatatosan betartani a követett étrendet, főleg ha egy- egy kacsingató kolbász vagy éppen szaftosra sütött vaddisznócomb figyel a tányérban. Mindez önmagában még nem lenne veszélyes, de a természet oly genetikával áldott meg, hogy ha elsétálok egy pékség mellett az simán egy kiló hízást hoz.
De sosem adom fel, amiben nagy segítséget tud számomra jelenteni a futás.
Sokan vannak úgy a futással, mint az iskolai kötelező testnevelés óra kínos, kikerülhetetlen folyományával és ha nem muszáj akkor bizony nem futnak.
Pedig a futást nagyon lehet szeretni. De mi lehet jó a futásban? Többféle válasz is van. A futásban a mozgás a jó. Megdolgoztat, megizzaszt erősít,kondícióban tart és fogyaszt. De a futásban jó az is hogy szinte ráfordítás nélkül el lehet kezdeni, azaz nem kerül plusz költségbe. Ki kell nézni egy helyet a környéken a régi sportcipőt felhúzni és hajrá!
De a futásban jó a kihívás is. Az ember megtapasztalhatja mennyit bír, és mennyire fejlett az akarata, mennyire ura a testének, képes-e legyőzni a fáradtságot, a fájdalmat, tudja-e akkor is uralni a testét amikor az a kimerültség határán van. Én ez utóbbiért szeretem a futást. Minden futás kicsit hosszabb, kicsit gyorsabb, mint az előző és minden alkalommal próbára teszem magam, hogy bírom-e még a következő 500 méter 1000 méter, tudom e sokkal gyorsabban futni az utolsó egyenest? Ami pedig mindebben jó, hogy igen a legtöbb esetben igenis tudom! Rá tudom venni a fáradt lábamat az égő izmok ellenére, hogy tovább menjen, gyorsabban fusson és le tudom győzni magam, elönt örömmel az, hogy igenis képes vagyok többre, ami az élet minden területén magabiztosságot ad, hiszen tudom képes vagyok többre is!
Ebben a belső akaratpróbában eljutottam egyfajta futás közbeni belső meditációhoz, amely révén a ki tudom kapcsolni magam és bár az agyam egy konkrét feladatra gondolatra koncentrál, ami lehet család munka akármi, és nem veszi figyelembe a futást leggyakrabban megakasztó jelzéseket a testtől, így az égő izmokat, szúró lélegzetet, hanem átlendít a holtpontokon és csak futok futok.
Ehhez persze idő kell. Bemelegítés és fokozatosság. Az első 10-15 futás lassú rövidebb néha- néha sétálós legyen, hogy a szív a tüdő a lábak megszokják, és utána lehet elkezdeni az akaratpróbákat. Most már nem sétálok, hanem végig futom. Ha már végigfutom, akkor az utolsó 200, majd 300, majd 500 méter nagyon meghúzom, ha már ez is megy, akkor az egész távot picivel gyorsabban teszem meg, és így mindig csak kicsivel magasabbra emelve a lécet, néhány hónap után azt veszi észre az ember, hogy hiányzik a futás, hiányzik a kihívás és hogy sokszorta többet bír futni mint korábban és mindenben sokkal többet bír, mint előtte.
Nekem bevált!
