Miért szorul segítségre az alkoholista családja is?

Ha a család – szándékkal vagy anélkül – „falaz” az alkoholista házastársnak vagy szülőnek, végső soron arra kényszerül, hogy belehelyezkedjék az alkoholista tagadásra és téves elgondolásokra épülő világába. Tipikus jelei ennek az efféle megjegyzések: „A férjem néha talán túl sokat iszik, és olyankor agresszívvé válhat, de ez így van rendjén. hiszen le kell vezetnie munkájának feszültségeit.” Ez felmentést ad az alkoholistának a problémával való szembenézés alól.
A pszichológusok megfigyelték. hogy az alkoholisták gyermekei megtanulják tagadni a mellőzöttséget, amely az alkoholista szülő részéről éri őket. „Minden alkoholista gyermeke kénytelen előbb-utóbb belátni, hogy szülője számára a borospalack fontosabb, mint ő” – mondja a költő Robert Bly. E tény tagadása hosszú távon kihathat a gyermek érzelmi fejlődésére.
Létezik-e addiktív személyiség?
A pszichiáterek régebben úgy gondolták, hogy bizonyos személyiség típusok könnyebben válnak egy-egy káros szenvedély rabjává. Mivel azonban ez a hajlam a legkülönfélébb személyiségeknél jelenhet meg, az addiktív személyiség fogalmát ma már kevéssé használják.
A szenvedélybetegségek jobb megértése céljából a kutatók ma azt vizsgálják, miért képesek egyes alkohol- és kábítószer-fogyasztók megálljt parancsolni maguknak, s mint válnak mások szenvedélyük rabjává. Egy drogszakértő, dr. G. Dorglas Talbott olyan betegségnek tekinti a függőséget, amelyhez “élvezeti szerek és gének kellenek”. Ezért van az, hogy egyesek fogékonyabbak a függőségre, mint mások.
Talbott elmélete magyarázatot adhat arra, miért volt képes sok, Vietnamot megjárt amerikai katona, aki a háborúban rákapott a heroinra, hazatérése után leszokni. Ezekből a fiatalokból hiányoztak a függőség biológiai és lélektani összetevői.

Kapcsolódó fórumok:

• addiktív személyiség