Az ember – legtöbb esetben – alig várja, hogy kikerüljön az iskolapadból. Vége legyen a kötelező órákon való részvételnek, az unalmas előadásoknak és főleg a vizsgáknak.
Aztán mégis: vissza – vissza térünk az iskolapadba.
Napjainkban ez már szinte természetes. De mért tanulnak azok akiknek nem lenne kötelező?
A felnőtteket több dolog késztetheti a tanulásra.
Külső motiváció amikor a társadalom, család, munkahely hatására alakul ki a motiváció, a tanulás a tanuláson kívüli célokért történik. Célja lehet jutalom, előléptetés, elismerés vagy negatív kimenet elkerülése.
Külső motiváció:
- kvalifikációs szükséglet: a munkaerő-piaci helyzetünk javítása vagy megtartása a tanulás célja;
- jobb anyagi helyzet elérése;
- egzisztenciális motiváció: a szűkebb társadalmi környezet vagy család elvárásainak hatására tanul;
- presztízsmotiváció: a belső önérvényesítő akarat és a külső elismertség kívánalmából fakad.
Emellett azonban beszélhetünk belső motivációról is. A belső motiváció: öröklött, veleszületett (pl.: zenei képesség) ill. a korai külső hatásokban személyiség részévé vált (pl.: kitartás, kötelességtudat) személyiségjegyek összessége. A kíváncsiság és az érdeklődés tartja fenn, így sokáig fennmarad. A tanulás célja a valóság megismerése. A belső motiváció általában erősebb, mint a külső, mert személyiségünkből adódik.
Belső motiváció:
- tudásvágy, tanulás öröme, elismertség, becsvágy;
- magány, kommunikációs szükséglet, csoporthoz tartozás igénye;
- téma iránti általános érdeklődés.
A felnőttkori tanulás tehát nem csak azért fontos, mert munkáltatónk megköveteli, hanem azért is, mert saját személyiségünk várja el tőlünk. Az igény a tudásra, a személyiségünk fejlesztésére. Másfajta szemléletmódok megtapasztalására, új csoportokhoz való tartozásra sokaknak szüksége van. A felnőttkori tanulás remek alkalom erre, s emellett persze a sokoldalúság a mai világban óriási érték.