LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A spirituális szeretet olyan, mint minden más szeretet, és addig, amíg a boldogságra csak vágyunk, és nem vagyunk készek arra, hogy a szeretetet a mindennapjainkban, azaz a fizikai síkon is átéljük, addig még egyáltalán nem tudjuk, hogy mit is jelent valójában az a szó, hogy szeretet. Mert csak valódi hajlandósággal, és minden feltétel nélkül találkozhatunk mind arz igazi spiritualitással, mind az igazi szeretettel. Egyiket sem élhetjük meg passzív, várakozó állásponton keresztül.
Az a mód, ahogy szeretünk, és azok az értékek, amelyeket a szeretetről magunkban hordozunk, az igazságainkkal függenek össze. Amíg még nem értük el az összhang állapotát, addig a külső, tehát az örökölt, kollektív igazságainknak megfelelő szeretetre vágyunk. Vagy ha a szeretetről alkotott elképzelésünk a belső igazságainkkal van kapcsolatban, akkor elrejtjük azt, és félünk megélni, amit érzünk.
Talán még nem ismertük fel igazán, hogy a szeretet az élet alapimpulzusa, bármilyen síkon éljük is meg azt. Ez az a vágy és késztetés, amelynek az impulzusai a növények és az állatok világa felett is uralkodnak. Amíg azonban nehezünkre esik, hogy felismerjük a szeretet egyenrangúságát minden síkon, a fizikaitól kezdve egészen a spirituálisig, addig az igazságaink is csakis arra a síkra korlátozódnak, amelyen már képesek vagyunk szeretni.
Mert minden sík saját vonzerővel rendelkezik. Egy test csak egy másik testet szerethet, lélekkel csakis a lélek találkozhat, és Istent csakis a saját, belső isteniségünkkel érzékelhetjük. Amikor két test találkozik, fizikai szinten éljük meg a szeretetet, de amikor ez a szeretet elmélyül, akkor a lelkek is képesek lesznek átkarolni egymást. De az ilyen tapasztalatokhoz először arra van szükség, hogy saját magunkban is megéljük ezeket a mélységeket, illetve csúcspontokat.
