Gyakran előfordul, hogy a grafológusnak csak egy aláírás áll rendelkezésére ahhoz, hogy legalábbis egy alap személyiségképet alkothasson az emberről. Ha a szöveg és az aláírás nagyon különbözik egymástól, az a grafológus számára fontos figyelmeztető jel. Ugyanis ha valaki neve leírásakor olyan személyiséget akar megmutatni, melyet a folyamatos írásában nem lehet fellelni, fel kell tennünk a kérdést: vajon melyik írásban fejeződik ki az illető valós énje. A jelenség egy énképzavart vetít előre.
Ha viszont a szöveg és az aláírás főbb jellegzetességei azonosak, úgy kiegyensúlyozott, megállapodott személyiség áll az írás mögött, akivel szemben bizalommal lehetünk.
Az aláírás olvashatósága egyértelmű jelzés arra nézve, hogy az illető nyílt, kellemes személyiség, aki jelképesen belenéz a szemünkbe, vállalja önmagát, becsületes, lelkiismeretes, jóhiszemű, befogadókész.
Ki ne találkozott volna kifejezetten olvashatatlan, ámde igen látványos aláírással? Az aláírót aligha érdekli, hogy a „csodás mű” mögött felismerik-e a kilétét. A szakemberek szerint az ilyen aláírással bíró emberek félnek nyíltan megmutatkozni, esetleg lenézik a többieket, és el akarnak határolódni tőlük.
Az egészen hanyagul odavetett aláírásból többféle értékelés is következhet. Talán arról akar minket meggyőzni az aláíró, hogy igen elfoglalt ember, még aláírásra is alig van ideje.
A teljesen olvashatatlan aláírás azonban mindenképpen keltsen bennünk gyanakvást, mert még a legnagyobb időzavar sem menthet fel senkit sem az alól, hogy embertársával megfejthető módon kommunikáljon.
Egyetlen kivétel lehet, mégpedig a szignó, azaz a nem teljes névaláírás, ami ha úgy tetszik, önállósította magát: üzeneteken, másolatokon vagy orvosi recepteken és hasonló iratokon találkozhatunk vele.
Léteznek úgynevezett „fantáziadús” aláírások, melyek igen látványosak, feltűnőek, hivalkodóak. Többnyire fontoskodásra, megjátszásra, kivagyiságra utalnak. Aki például határozott vonallal aláhúzza az aláírását, saját fontosságát, nélkülözhetetlenségét hangsúlyozza. Ha az aláírás fölött találjuk a vízszintes vonalat, olyan hatást kelt, mintha egy védelmet adó kéz nyúlna az írás fölé. Ha ez a vonal nagyon erős nyomással íródott és éles görbében zárul, akkor ez erős akaratra utal, de jelenthet uralkodni vágyást, sőt brutalitásra való hajlamot is.
A lefelé futó aláírás levertségről, depresszióról árulkodik, az emelkedő viszont éppen a sikerorientált, optimista ember sajátja.
Akinek szöges, tehát nem lágyan ívelt betűkből áll az aláírása, akaratát mindenáron keresztülviszi, megegyezésre nem hajlandó, a kritikát nem fogadja el, és szeret kötekedni. Az íveltebben írók kompromisszumra hajlandó, engedékenyebb személyiségek.
Aki túlzottan lekicsinyíti aláírását a szöveghez képest, az szerény vagy akár kisebbrendűségi komplexusban szenved. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az aláírás „összezsugorodhat” idősebb korban vagy nyugtató gyógyszerek hatására is. Ha ennek az ellenkezője áll fenn, az arra utal, hogy az illető magabiztos, szereti kifejezésre juttatni személyes „nagyságát”.
A fentiekben csak az igen szembetűnő, bárki által észrevehető jellemzőkről esett szó, a grafológusok azonban az aláírások finomságaiból, alig észrevehető jeleiből is komoly következtetéseket képesek levonni.
Címkékalá- és föléhúzott vonal énképzavar fantáziadús aláírás kiegyensúlyozott személyiség lefelé futó vagy emelkedő olvasható vagy olvashatatlan szöges vagy ívelt