Újszülött korában, ha közel visszük hozzá az arcunkat, erősen figyeli; az anya hangját minden más hangtól meg tudja különböztetni. Amikor meghallja a hangunkat, szemét arra fordítja; ha elég közel vagyunk hozzá, követni tudja arcunk mozgását. Hamarosan már felismeri arcunkat, ha 30 centiméternél nem vagyunk tőle távolabb. Négyhetes korában, ha elég közel van az arcunk ahhoz, hogy élesen lássa, figyeli, ahogyan beszélünk hozzá, sőt utánozni is megpróbálhat bennünket, hol kinyitja, hol becsukja a száját. Ha felvesszük, rendszerint abbahagyja a sírást, mert már tudja, hogy tőlünk várhat megnyugtatást és segítséget. Hathetes korában már vissza tud mosolyogni ránk. Tekintetével most már követni tudja a mozgó játékot. Nyolchetes korában, ha élénk színű tárgyat tartunk a feje fölé, néhány másodpercig tartó próbálkozás után ráirányítja a tekintetét és szemével követi, ahogy a tárgyat mozgatjuk. Három hónapos korában a feje fölött lévő tárgyat azonnal meglátja. Ránk mosolyog, ha beszélünk hozzá, sőt örömében kacagó, gügyögő hangokat ad. Szemmel látható jeleit adja annak, hogy érdekli minden, ami körülötte történik. Négyhónapos korában észreveszi a szokatlanhelyzeteket, ki tudja fejezni érzéseit: félelmet, ellenszenvet és haragot. Hathónapos korában nagyon leköti, ha tükröt lát, érdeklődéssel nézegeti magát benne. Jelét adja, hogy egyes ételek jobban ízlenek neki. Nyolchónapos korában megérti a nevét és azt is érti, ha azt mondjuk neki: ”nem”. Kifejleszti a maga hangjeleit, ha tudtunkra akar valamit adni. Van olyan kisgyerek, aki köhög, ha magára akarja vonni a mama figyelmét és arra akarja kérni, hogy adjon oda neki valamit. Ebben a korban sok kisbaba már fogni akarja a kanalat vagy a bögrét, mert egyedül akar enni.