Hegel szavai szerint az „ismerd meg tenmagadat” abszolút parancsa sem önmagában, sem megfogalmazásának történeti formájában nem jelentette és nem jelenti csupán az olyan önmegismerés követelését, mely az individuum egyes képességeire, jellemvonásaira, hajlamaira és gyengéire irányulna; itt éppen annak megismeréséről van szó, ami az igazi az emberben, az ember lényegének megragadásáról. Az ember eljut annak felfogásáig, hogy ő hordozza magában az egész történelmi élet értelmét.
Az öntudat nemcsak az önfegyelemnek, hanem az önbírálatnak, önképzésnek és önnevelésnek is fontos tényezője. Az öntudat összefügg a tudatossággal, amennyiben az ember tudatosítja megismerési folyamatait, akarati erőfeszítéseit és cselekvéseit. Tudatosságon értjük a személyiség cselekvéseinek azt az erkölcsi-pszichológiai jellemzőjét, amely önmagának, saját lehetőségeinek, szándékainak és céljainak tudatosításán és értékelésén alapul. A tudatosság meghatározza viszonyunkat a valósághoz, feltételezi a dolgok és események a maguk objektív jelentésének megfelelő felfogását.
Mit jelent, hogy egy cselekedet tudatos? A cselekedet akkor rendelkezik a tudatosság minőségével, ha valamely, a cselekvés eredményét előlegező elgondolás, szándék vagy cél fejeződik ki benne. A tudatosságnak nincs valamiféle abszolút mértéke: a saját pszichikus tevékenységnek a szubjektum általi tudatosítása a lélekben végbemenő történések homályos felfogásától a mély és világos öntudatig terjed. A tudatosságot mindenekelőtt azzal jellemezhetjük, hogy milyen mértékben képes az ember felismerni tevékenységének társadalmi következményeit. Minél fontosabb helyet foglal el a tevékenység motívumai közt a társadalmi kötelesség megértése, annál magasabb a tudatosság színvonala.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány