LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nagycsoportos, és nem tud embert rajzolni, rossz a ceruzafogása. Mi lesz az iskolában?
Nem egyedi probléma ez. Vannak olyan gyerekek, akik valamiért kerülik az ábrázolást, különösen, ha ceruzával kell dolgozni, színezni, festeni. Jobban szeretik az építőjátékokat, autókat, de legjobban az udvaron érzik jól magukat, amikor lehet szaladgálni, hintázni, csúszdázni.
Tapasztalni lehet, hogy az 5-6 éveseknél késésben van az ábrázolás fejlődése, ügyetlenebbek az ujjacskáik, esetlenebbek a finom mozgások. Ennek több oka is lehet: az általánosan lassabb érési ütem miatt a kézcsontok még nem elég fejlettek a ceruzahasználathoz. Esetleg a korai állandó feladatkényszer során megélt sikertelenségek miatt önbizalomhiányból adódóan nem szereti a kicsi ezt a tevékenységet. Lehet, hogy a finom-motoros készségek elmaradása az idegrendszer lassú érési folyamataival vagy esetleg egyes részképességek gyengeségével hozhatók összefüggésbe.
Talán nem is az a fontos, hogy mitől van a fejlődési lemaradás, hanem az, hogy mit tegyünk. Az ábrázolás nem a ceruzahasználattal kezdődik általában. Adjunk a gyerekek kezébe gyurmát vagy a pogácsasütéskor tésztát, hogy hadd erősödjenek a kézcsontok. A gyöngyfűzés, kirakózás, legó szintén összehangolt szem-kéz koordinációt igényel. Ujjal festeni is szeretnek a gyerekek. Népszerű technika a termésekből ragasztott kép vagy a papírból tépkedett galacsinok ragasztásával kialakított alkotás. A szövés, a fonás, fűzés is ezeket a képességeket fejleszti. Aztán próbálkozhatunk zsírkrétával, ecsettel, vastag filccel. Ezek könnyebben hagynak nyomot. A ceruzák közül érdemes a puha, háromszög alakú, vastag színeseket előnyben részesíteni. Kezdetben mindenképpen hagyjuk, hogy szabadon firkáljanak, színezzenek.
Nagyon fontos, hogy soha ne erőltessük a rajzolást. Különösen ártalmas, ha kijavítjuk, radírozzuk a gyermek alkotását. A ceruzanyom örömöt jelent minden kisgyereknek, s ha hagyjuk, hogy fokozatosan kibontakozzon, előbb-utóbb mindent rajzol majd.
