Már az ókorban is nagy tisztelet övezte azt az égitestet, ami fényt, hőt, és életet ad számunkra. Nem tudták, hogy miért is történik mindez. De manapság már ismert a tény, hogyan is működik a legközelebbi csillagunk. Mivel másodpercenként annyi energiát bocsájt ki, hogy az egész Föld energiaellátását fedezné 4 hónapig, és mindezt fény és hő formájában, a felszíni megfigyelés nem szolgál elég információval a működéséről. De a fejlett technikának köszönhetően sikerült visszatekinteni a múltba, és megfigyelni más csillagok születését, életét, és halálát. Mint kiderült, a csillag nem lesz magától, valamiből létre kell jönnie. Ez az anyag a hidrogén, a legegyszerűbb alkotóeleme az Univerzumnak. És élete végéig ebből az anyagból nyer hihetetlenül nagy energiát, méghozzá a fúzióval. A fúzió nem más, mint egyszerű elemekből bonyolultabb előállítása, miközben óriási mennyiségű energia szabadul fel. 2 hidrogénatom egyesül, ebből egyik neutronná alakul át, így létrejön a deutériummag. Ehhez kapcsolódik még egy hidrogén atom. Tehát 2 proton és egy neutron kapcsolódik egymáshoz, de itt jön a lényeg: egy ugyanilyen (2 proton 1 neutron) atommag kapcsolódik az előbb kialakult atomhoz, de itt már 2 hidrogénatom felszabadul, illetve ezzel együtt óriási energia, mely sugárzás formájában távozik, majd kezdődik minden előröl. De hogy ez megvalósuljon, óriási nyomás és hő szükséges, amelyet földi körülmények között nagyon nehéz, és drága kivitelezni. A Földön végzett fúziós kísérlet a hidrogénbomba volt, melyhez egy atombomba adta a szükséges hőt és nyomást a detonáció létrejöttéhez. Ebből is látszik, milyen hatalmas mértékű energiafelszabadulás történik a Napban másodpercenként és hogy a fúzióhoz megfelelő körülmények megteremtése földi körülmények között nem megvalósítható.