Munka-alkoholizmus

A mai rohanó világban a siker, a karrier a legfontosabb. A sikert pedig pénzben mérik, azonban ahhoz, hogy pénzhez jussunk, keményen meg kell dolgoznunk. A munkaalkoholizmus nem új keletű dolog, hisz már 100 éve is beszélhettünk csak a munkájuknak élő, fanatikus dolgozókról, mégis, leginkább a 21. századra jelent meg a köztudatban a fogalom.

A munkaalkoholizmus egy függőség, mely során a beteg számára a munka drog, minden más – társas kapcsolatok, egyéni igények, hobbi – pedig a háttérbe szorul. Ez ma minden ötödik munkavállalót érinti, nőket és férfiakat is egyaránt. Azonban érdemes különbséget tenni a kitartóan dolgozók és a munkamániások között. Előbbiek hiába dolgoznak naponta akár 10-14 órát is, ők a munka-alkoholistákkal szemben képesek élvezni munkájuk gyümölcsét, képesek lazítani és értékelik, amikor végre kicsit hátradőlhetnek.

A munkamániások jellemzően képtelenek örülni annak, amikor egy feladaton túl vannak, nem szeretnek elszakadni munkájuktól, minden túlórát kihasználnak, sokszor hazaviszik a munkát. A családot rendszerint elhanyagolják, a gyerekeket csak esténként látja, a hátsági szabadságtól, családi, társas programoktól irtózik, és a szexhez sincs kedve sose. Egyszóval a betegségben szenvedők társas kapcsolatai, barátai eltűnnek, sokszor a családját is elveszíti. Egyetlen megoldás van csak a betegségre, a pszichoterápiás kezeléseket minél előbb meg kell kezdeni, amíg nem késő.

A betegségnek több típusát különböztethetjük meg. A könyvelő típus imádja a rendet és mindent szabályok szerint csinál. A grandiózus saját teljesítményét mindenek fölé állítja, másokét pedig alulértékeli, a siker a legfőbb célja. A nyuszi fajtának bár mindene a munka, képtelen önállóan dolgozni és mindig mások segítségét várja, akik megmondják mit és hogyan tegyen. A skizoid típus fél a társas kapcsolatoktól, ezért temetkezik a munkába, míg a gyertyaégető fajta pedig az unalomtól irtózik, ezért veti bele magát újabb és újabb feladatokba.