LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Oktatásügy
A rendszer oktatási politikája két alappilléren nyugodott: az értelmiségi elit magas fokú képzésén és a lakosság elemi iskolázottságának emelésén. Ezt a programot Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter indította el. Az 1920-as évek elején jelentős összegeket fordítottak az új államhatárokon kívül került egyetemek hazatelepítésére. A kolozsvári egyetem Szegedre, a pozsonyi Pécsre került. A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolát Sopronba helyezték át. Bővítették a debreceni egyetemet: felépítették az orvoskarhoz csatlakozó klinikákat, valamint a bölcsészkar, s az
egyetem központi épületét. Az értelmiségi elit képzésében továbbra is nagy szerepet játszott az Eötvös Kollégium. Berlinben, Bécsben, Rómában magyar intézeteket létesítettek.
Az 1921-ben az alap- és középfokú oktatás szélesítésére megerősítették az iskolalátogatási kötelezettséget 6-14 éves kor között, 1940-ben megkezdték a hat osztályos elemi népiskola nyolcosztályossá fejlesztését. Emelték az iparos és a kereskedő tanoncoktól megkövetelt iskolai végzettséget. A középfokú szakiskolákat úgy szervezték át, hogy az ipari középiskola is érettségi bizonyítványt adott. A Bethlen-kormány 600, nagyrészt tanyai elemi iskolát, összesen 3500 tantermet és 1500 tanítólakást építtetett. Húsz év alatt az írástudatlanok aránya kevesebb mint felére esett vissza. 1920-ban 15%, 1941-ben viszont már csupán 7%-os volt az analfabéták aránya.
Erőteljesen fejlesztették a dualizmus idején létrehozott négyosztályos polgári iskolát. Ez az iskola középfokú, de nem latinos műveltséget adott. A polgári iskola elvégzésével különböző alsó- és középszintű tisztviselői, alkalmazotti állásokat lehetett betölteni. A dualizmus idején a polgárság számára létesített iskola a két háború között a kispolgárság és az ipari munkásság gyermekeinek iskolájává vált. A 30-as években a polgári iskolák tették ki a középiskolák 60%-át.
A gimnázium részben, az egyetem pedig túlnyomóan a jobbmódú középosztály, az értelmiség gyermekeinek iskolája volt: az előbbiben arányuk meghaladta az 56%-ot, az utóbbiban megközelítette a 65%-ot.
Az ipari munkások gyermekei a gimnáziumba is alig jutottak be. Még kevésbé kerülhettek egyetemre, arányuk a korszak elején nem érte el, 1938ban is éppen csak meghaladta a 2%-ot. A mezőgazdasági munkásság és cselédség gyermekei számára az elemi iskolánál magasabb iskolatípusok gyakorlatilag nem léteztek. Még a polgári iskolába is csak olyan arányban jutottak be, mint a munkásszármazásúak az egyetemre (2%).
