LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ma a házasságok jelentős része – sajnos – válással végződik. Túl az erkölcsi, érzelmi és anyagi veszteségen az elhagyott nők jelentős része elveszíti a saját önbecsülését. Kezdődik az önmarcangolás: hol rontottam el? Mit csináltam rosszul? Esetleg mitől szebb és jobb az a másik? És mivel a kérdésekre nem érkezik válasz, a problémát a nők cipelik, mint egy soha le nem tehető hátizsákot. Vannak szélsőséges esetek, amikor már valóban orvoshoz kell fordulni a problémával, de azért nem szükségszerű, hogy odáig jusson egy nő. „Amibe nem halunk bele, attól csak megerősödünk!” De az erősödéshez idő kell. Nagyon fontos, hogy hagyjon magának időt az ember a gyászra. Hiszen igenis valamit, valakit elveszített, aminek, akinek a hiánya fáj. Meg kell siratni, el kell tőle búcsúzni és el kell engedni. További életünkre ne a bosszú legyen a rendezőelv. Egyébként is a legnagyobb bosszú az, ha az elhagyott nőt boldognak látják. De semmiképpen ne engedjük, hogy az elkeseredés és a negatív gondolatok átjárják a lelkünket és testünket. Adjunk időt magunknak, amíg a fájdalom csillapodik és nézzünk előre! Lássuk a dolog jobbik oldalát: szabadok vagyunk, ezért többet törődhetünk magunkkal, több idő lesz a barátnőkre, kevesebb a vasalni-való, a lakást is úgy rendezhetjük, ahogy a mi ízlésünknek megfelel. Nézzünk pozitívan előre, kezdjünk célokat találni magunknak, esetleg menjünk sportolni, ahol új emberekkel ismerkedhetünk, regisztráljunk fel az érdeklődési körünknek megfelelő fórumokra. Így az eddig a volt párunkkal töltött mostanra üressé vált időt szépen ki lehet tölteni sportolással, barátokkal, egyéb szabadidős programokkal. Szerencsés esetben az előzőhöz képest más jellegű, de egy kiegyensúlyozott, tartalmas életet lehet élni; de ezért a szerencséért tenni is kell!
