Ez az alattomos betegség ma hazánkban az olyan gyorsan szaporodó betegségek közé sorolható, hogy szinte korosztálytól függetlenül minden ötödik ember szembesül vele élete során. Persze az mellett, hogy ég, viszket, és sok esetben vérzik is, nem kezelhetetlen probléma, de kellemetlennek nagyon is kellemetlen. És ha kezelés nélkül, úgymond nem foglalkozva vele élünk, nagyon könnyen eltud fajulni a dolog akár a vastagbélrák kialakulásáig is. De mint oly sok mindenre, szerencsére a mai időkben erre a betegségre már nagyon jól bevált kezelések, és komolyabb kialakulás esetén műtéti lehetőség is rendelkezésre áll. Sajnos jómagam is a betegséggel élők közé tartozom, így saját meggyőződésből tudom leírni a tapasztalataimat. Az aranyér kialakulásához sajnos az is elég ha felelőtlenül hideg kőre ül az ember és ezt a szokását előszeretettel használja. Én is fiatalon felelőtlen módon bárhová ledobtam magam, nem törődve a kockázattal. Ma már bánom mert amellett, hogy vérzik, ég és ha kijön akkor roppant mód viszket is, kényelmetlen. Folyamatosan kenőcsöt kell használni amely olyan érzést ad mint aki nem jól végezve a papírmunkáját jött ki az illemhelyről. Nagyon kellemetlen főleg a folyamatos tisztán tartása. Ez mellett a kúp is rendelkezésre áll ami persze megint nem a kellemes kategória, de még mindig jobb mint a műtét. S ha a végén már semmi sem segít akkor még mindig inkább a kellemetlen műtét mint az esetleges probléma. Nem azért kellemetlen, mert fájdalmas a műtét, hanem maga a tudat, hogy az embert pont ott piszkálják. De ha arra kerül a sor persze inkább a kés mint az esetleges rák.